Waiting for...

Babagyárban

Végre elérkezett a várva várt nap, amit még szeptemberben (!) egyeztettem le egy asszisztens hölggyel. Bebocsátást nyertünk az ország egyik leghíresebb és legjobbnak tartott meddőségi centrumába (a továbbiakban: MC), intézményen belül pedig a leghíresebb és legjobbnak tartott orvoshoz (a továbbiakban: Dr. Úr).

(Tudom-tudom, ez a várakozási idő igazán nem sok, tekintve a fentieket, illetve azt a tényt, hogy Magyarországon a TB finanszírozott helyeken is simán váratnak ennyit egy-egy időpontra.)

Első benyomások

Szóval eljött a nagy nap és izgatottan hajtottunk MC irányába (én legalábbis mindenképp az voltam). Első blikkre szimpatikus volt, hogy megbújik az épület a magasabb házak között (nem fogják egymást megbökni a járókelők, hogy „Te némmá… ezek is idejönnek…”), a parkoló is olyan, mintha egy kis utcába kanyarodna be az ember (persze ki van táblázva, hogy MC arra, de a mellette lévő rakatnyi házak egyikébe is viheti az embert az útja).

Aztán beléptünk az épületbe és fura lett minden. Olyan volt az egész berendezés, mintha egy időutazáson vettünk volna részt. Hello 1985… 🙂 Nehéz fa bútorok mindenhol, sötétbarna színek, ugyanakkor tükrökkel próbálták meg tágítani az amúgy szűk teret és ez még inkább a kellemetlenség érzése felé sodort (akarja a fene magát ilyenkor nézegetni). A váróban egymással nem beszélgető párok ültek és kutakodva figyelték az új belépőket. A recepción a hölgy folyamatosan dugdosta az orrunk alá a kitölteni valókat, majd türelmet kért.

Dr. Úr

Több, mint fél órás várakozás után (aminek egy részét én kint töltöttem a parkolóban, mert annyira kellemetlenül éreztem magam és olyan ideges lettem, hogy muszáj volt levegőznöm és lefagyasztani az agyam), hívatott minket a Dr. Úr.

Dr. Úr nem olyan, mint MC honlapján az “orvosaink” fedőnév alatt megjelenő képen. Élőben minimum 15 évvel idősebbnek tűnik. Meglepődtem. (Először.) Leültünk és megsorozott a kérdéseivel. De úgy, mint egy kvízjátékban, ahol 5 másodperced van arra, hogy helyesen válaszolj (mikor menstruált először, hány naposak a ciklusok, mikor utoljára, mióta próbálkoznak, családban van-e szív, cukor, trombózis beteg, altatva volt-e, stb..)

A leleteim felét gondos áttanulmányozás nélkül visszaadta, mondván ez már túl régi, vagy nem olyan helyről származik, amit ő értékelni tud (szomatoinfra). Meglepődtem. (Másodszor.) Ajánlott mindkettőnknek egy-egy vitaminkoktélt (a női oldal kb. 6 ezer havonta, a férfi oldal olyan 20 ezer körül van). Mindkettőt pár hónapja lehet itthon kapni, ezért még nem lehet tudni, hogy eredményes-e egyáltalán, bár állítása szerint a férfi oldal biztosan, hiszen megakadályozza a spermafejek megtörését (!) Kérdezte a férjem, hogy mi, mint egyszerű laikus halandók honnan fogjuk tudni, hogy a vitamin hatásos. Erre is ez volt a válasz, hogy megakadályozza a spermafejek megtörését. (Értem én, szóval otthon akció, fiúk az asztalra, vizsgálatra felsorakozni, megnézzük hogy törnek-e a fejek, avagy sem).

Dr. Úr ajánlata

A következő: februárban megcsinálunk egy inszeminációt (az inszemek sikere kb. 10-15 százalékra tehető), ha az nem sikerül, akkor két hónappal később még egyet. Ha az sem, akkor csinálunk egy röntgenes petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, mert szerinte a korábban elvégzett ultrahangos nem ad kielégítő eredményt, ide röntgenes kell (mondom, Hello 1985…). A mai napig nem értem, hogy miért lenne jobb a röntgenes vizsgálat, hiszen mindenhol már az ultrahangos eredményeket részesítik előnyben. Kevésbé fájdalmas, kevésbé megterhelő a szervezet számára. Meglepődtem. (Immáron harmadszor).

 

inszem

Ja, Dr. Úr szerint ez nem fájdalmas vizsgálat (biztosan csinálták már neki is, ezért tudja, hogy milyen) és a lányának is ezt ajánlaná, ha ilyen helyzetben lenne (a feleségének nem… Nocsak, nocsak). Valamint arról is tájékoztatott, hogy azért fájt a vizsgálat, mert nem a megfelelő fájdalomcsillapítót vettem be és nem ittam rá alkoholt (!). Külön kitért arra is, hogy naponta egy pohár bor (vagy akármi) kimondottan jó hatással van a fogamzásra, ezért is van az alkoholistáknak több gyereke, mint másoknak (nem viccelek, ez tényleg elhangzott).

Ledarálta még, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégezni kötelezően az inszem előtt (HIV szűrés, hepatitis, chlamydia, rákszűrés, stb.) Valamint kitértünk még egy kicsit az endometriózis kérdéskörére. Egyelőre nem javasolja a műtétet (ez legalább egy plusz pont neki), azt mondta, akkor érdemes megnézni, hogyha az összes inszemináció sikertelen lesz.

A konzultáció ezzel véget is ért. Irány vissza a recepció, ahol legomboltak rólunk egy kis pénzt, lefénymásolták a hozott papírokat és boldogan-elégedetten (?) utunkra engedtek.

Rossz érzésekkel hagytuk el a helyet. Olyan volt az egész, mintha egy babagyárban (köszönöm egy kedves barátnőmnek ezt a találó hasonlatot 🙂 ) lettünk volna. Megy az idő, ne várjunk, ne késlekedjünk, csináljuk most azonnal, vitaminbomba, inszem, átjárhatósági, megint inszem, majd lombik. Gyerünk-gyerünk termeljünk. Kellenek azok a gyerekek. Megkívánja a haza is.

gyári dolgozók

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és látogass el a facebook oldalamra is.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. De jó. 🙂 Gratulálok! Mindig öröm ilyen történeteket olvasni. 🙂

  2. Alexandra Urbán-Váradi says: (előzmény @MorningGlory)

    Hála az égnek igen. Minket egyből lombikra küldtek, mert előtte négyes stádiumú endometriózissal műtöttek és kezeltek, és bár az első kezelés megkezdésére várnunk kellett kb. 4 hónapot, mert mindig volt valami ciszta, ami miatt nem kezdhettük el, de végül az első lombik sikeres lett és most már 11 hónapos a kislányunk :).

  3. Sajnos az, hogy az ember kifizet egy rakat pénzt még nem garancia arra, hogy egy olyan orvoshoz kerül, aki tényleg “megéri az árát”. 🙁
    Ti sikerrel jártatok egyébként?

  4. Alexandra Urbán-Váradi says:

    Annyira lelombozó volt ezt olvasni… Amikor mi először mentünk egy állami kórház meddőségi centrumába, teljesen ledöbbentem, amikor beléptem és megláttam, mennyien vannak a váróban, majdnem elsírtam magam, hogy ennyien várnak ki tudja mióta babára – és hát nyilván annál még sokkal többen is, csak ott és akkor lett valahogy olyan valóságos az egész. Amúgy nekünk szerencsére jó orvosunk volt, még így is, hogy állami intézmény, de pl. ugyanott a másik dokiról már hallottam érdekes dolgokat, nagyjából pont ilyeneket, mint amiket most Te leírtál… 🙁


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!