Waiting for...

Mit adott nekem az elmúlt 3 év?

Így a blog 2. születésnapja tájékán arra gondoltam, hogy leírom mit is jelentett nekem az elmúlt három év. Az a három év, amiben folyamatosan harcoltunk azért, hogy kisbabánk legyen. Öt sikertelen inszemináció után egyenlőre vesztésre állunk a csatában, de a harcot a végén úgyis mi fogjuk megnyerni.

Nézzük is, hogy mi is volt az elmúlt három év hozadéka számomra:

  • Megismertem a testem működését. Tudom, hogy mi miért történik a ciklusom különböző napjain. Tudom, hogy egy-egy adott érzés, jelzés, szúrás, stb. éppen mit takarhat.
  • Megtanultam, hogy az önsegélyező csoportok csak kezdetben jelentenek vigaszt.
  • Megreformáltam a táplálkozásomat. Sokkal egészségesebb ételeket eszem, számolom a szénhidrátot, jobban odafigyelek arra, hogy milyen táplálékot viszek be. Rendszer lett ezáltal az életemben, amiért különösen hálás vagyok.
  • Türelmet tanultam. Megtanultam kezelni azokat a kérdéseket, amelyek az elmaradó gyermekáldás hiányára hivatottak felhívni a figyelmemet.
  • Volt időnk a férjemmel összeszokni, összecsiszolódni, bajban és boldogságban is megismerni egymást. Azt gondolom, hogy ennek az időszaknak számomra ez a legnagyobb és legfontosabb hozománya. Hogy abszolút bebizonyosodott, hogy egy olyan társ van mellettem, akire érdemes volt eddig várni és aki nekem bármit megér.
  • Alázatot tanultam, alkalmazkodást az – egyelőre nem változó – körülményekhez, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy én azt kitaláltam, megtervezetem.
  • Megismertem egy csomó alternatív gyógymódot, amikkel egyébként lehet, hogy soha életemben nem foglalkoztam volna.
  • Rájöttem, hogy nem feltétlenül a testben kell keresni a problémát.
  • (forrás: vivre)

    (forrás: vivre)

  • Nem titkolom, hogy pszichológushoz járok, sőt elmagyarázom a szkeptikusoknak, hogy miért fontos, jó és hasznos dolog ez.
  • A pszichológus és egyéb segítők által olyan terápiákat is megismertem, amiről korábban soha nem is hallottam és nem valószínű, hogy kipróbáltam volna.
  • Abszolút tágult a látásmódom ezalatt az idő alatt.
  • Kipróbáltam a jógát is.
  • Komolyan foglalkozom saját magammal, a gondolataimmal, azzal, hogy egy egészséges énképet alakítsak ki magamban magamról.
  • Ebből kifolyólag már merek nemet mondani másoknak és kiállni a saját véleményem mellett.
  • Sokkal jobban érdekel a pszichológia, az emberi viselkedés és gondolkodás, mint eddig bármikor.
  • Megtanultam nem számolgatni, hogy milyen jegyben fog születni a baba és az a horoszkóp vajon illik-e majd az enyémhez.
  • Megtanultam örülni annak, ha egy hozzám közelebb álló személynek kisbabája születik.
  • Noha minden egyes hónapban belehal a lelkem a menstruációba, amint véget ér, megrázom magam és újult erővel folytatom tovább.
(forrás: pinterest)

(forrás: pinterest)

Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy küzdelmes három év áll mögöttünk (és még nem értünk a végére), de azt gondolom, hogy a fentiek miatt már mindenképpen megérte. Megváltoztam és jobban érzem magam. Felnőttem.

És még egy nagyon fontos: nem vesztettem el a reményt, hogy egyszer kisbabánk születik.

 

Köszönöm, hogy elolvastál. Ha tetszett a bejegyzés és még többre vagy kíváncsi, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogasd meg a facebook oldalamat is.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!