Waiting for...

Jóga a várandósságért

Tegnap már 5. alkalommal vettem részt a Csillagkuckó Jóga a várandósságért elnevezésű, 13+1 alkalmas programján, de mindeddig nem írtam róla. Sokáig tanakodtam, hogy mit is mondhatnék, nem igazán találtam a „hangomat”.

A jógával való kapcsolatom korábban elég ambivalens volt. Mondhatjuk azt is, hogy nem igazán találtam meg benne a számomra rejlő üzenetet. Tettem ugyan kísérletet az elmúlt időkben is arra, hogy felfedezzem a jóga szépségeit (itt olvashatsz róla), sokszor élveztem is, de valahogy még mindig úgy éreztem, hogy nem az igazi nekem. Valahogy mindig olyan lassú és monoton volt számomra, de mindig égetett a vágy, hogy tovább próbálkozzam vele, hiszen a jóga jó. Nem hagytam annyiban a dolgot és nem bántam meg.

(forrás: fittelet.hu)

Nagyon régóta nézegettem már a Csillagkuckó programjait és mindig érdekelt, hogy vajon milyen is lehet ez a Jóga a várandósságért program. Gondoltam magamban, két legyet is üthetek egy csapásra: megszeretem végre a jógát és a várandósságért csinálom, amire már régóta nagyon vágyom.

Osztottam-szoroztam, gondolkodtam és arra jutottam, hogy most érkezett el az idő arra, hogy beiratkozzam erre a 13 hetes programra. Kíváncsian vártam az első alkalmat, hogy vajon milyen lesz az oktató, milyenek lesznek a társak. Egy zárt, kiscsoportos foglalkozásról beszélünk, hatan vagyunk összesen, akik most jógáznak a babáért. A kezdeti bemutatkozást megkönnyítette Enikő (a tanárunk) azzal, hogy kártyák alapján kellett elmondani, hogy ki mit vél felfedezni az általa húzott lapban, hol látja magát benne, vajon mit üzen számára az adott kártya.

Az én két lapom abszolút én voltam. Az elsőn egy tengerben fekvő lány volt látható, mögötte a naplemente, előtte pedig egy vitorlás a vízen. Nekem ez az álmodozást jelenti (imádok álmodozni, kamasz koromban órákat töltöttem ezzel a szokással), imádom a naplementét és a tenger morajlását. Órákig el tudom nézni a tengert anélkül, hogy megunnám.

(forrás: saját)

A második lapom meg… Pont ennek az ellentéte, a piros, pöttyös ruhás lány, karjában egy gyerekkel. A tűz, a szenvedély, a piros, a pöttyök (mániám a pöttyös), az élénk színek. Megdöbbentő felismerést hozott már az első alkalom. Sosem hittem volna, hogy van annak jelentősége, hogy az ember milyen lapot húz ki egy pakliból. Csak úgy sorakoztak bennük a termékenységi szimbólumok, a nőiesség jelképei.

Hogy zajlik egy babaváró jógaóra?

Egy alkalom egy három órás időintervallumot ölel fel. Az órák elején sokat beszélgetünk, kivel mi történt az előző alkalom óta, hogy érzi most magát, van-e valamilyen testi érzete, lelki érzete stb. Az órák második felében pedig jön a jóga, amely aktívan a női szervekre, a nemiségre, a nőiességre koncentrál, illetve a gátizom torna, amit tényleg csak ajánlani tudok mindenkinek. Az órákat jóleső relaxációval zárjuk. Az első két óra után még izomlázam is volt, hát nem vagyok mostanában egy sportember, na…

Az előző alkalommal volt egy olyan múltba visszaröpítő relaxáció, ahol olyan megdöbbentő képek jöttek fel az életemből, amire nem is gondoltam. Enikőnek arra a kérdésére, hogy mikor döntöttem úgy, hogy még nem vagyok készen a babára (vagy mikor döntött ő úgy,hogy még nem akar jönni), egy egészen hihetetlen választ kaptam és baromi zaklatott lettem tőle. De… no para, kaptam instrukciókat a feloldásra, rajta vagyok az ügyön. Van még vele dolgom, de nem fog ki rajtam a múltam és a rossz emlékek.

Tegnap újra kártyát húztunk, ezúttal már a jelenre… Szinte hihetetlen, megint én… Egy lány van rajta, fekete hajjal, félrefésült frufruval (volt ilyen frizurám, szörnyű volt = ez a múltam). Összeszorított szájjal figyel, befeszülten, a szája szeglete azonban mosolyra húzódik (befeszülés és remény = jelen). Két fiú gyermeket ábrázoló fülbevaló lóg a füléből (két fiúgyermek anyukája leszek, ikrek, lombik = abszolút jövő).

(forrás: saját)

Mindent összevetve egy nagyon jó és hasznos kezdeményezésnek tartom ezeket a foglalkozásokat. Az évekig tartó (sikertelen) orvosi kezelésekben az ember elfárad, elbizonytalanodik, magára marad és félve mondom, de néha már-már feladja. Sokat segíthet, ha olyan emberek között mozogsz, akik tudják, hogy miről beszélsz, hasonló cipőben járnak, mint te. Nem kell szégyenkezned magad miatt. Nem számít, hogy milyen a tested, milyen ruhában vagy, van-e rajtad smink, csapzott-e a hajad. Mert itt nem ez számít. Hanem az, hogy ott legyél lélekben, megnyíljál. Megnyílj mások előtt és legfőképpen magad előtt.

Itt bejársz egy utat, ami felismeréseket és lehetőségeket hoz el számodra, ha nyitott vagy rá és készen állsz befogadni. Enikő nem mondja meg, hogy mit csinálj, mit gondolj, hogyan érezz. Kérdéseivel finoman terelget és az arra adott válaszoddal te magad jössz rá arra, hogy merre is kell tovább haladnod.

A program természetesen nem garantálja a babát. De azt gondolom, ha az ember sokkal közelebb kerül önmagához, lépéseket tesz azért, hogy minél jobban megismerje, hogy mire vágyik, mire van szüksége, valójában mit is akar, már nagyon sokat tett önmagáért, mint nőért és anyáért. Mert mindannyian anyák vagyunk, csak nekünk még nem érkezett meg a Babánk.

 

Köszönöm, hogy olvasol. Ha nem akarsz lemaradni az új bejegyzésekről, iratkozz fel a blogkövetésre, valamint gyere és nézd meg a facebook oldalamat is, ahol további érdekességeket is találsz.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!