Waiting for...

Lehet másként

Tegnap újra a Jóga a várandósságért program (a korábbi tapasztalataimról itt olvashatsz) egy soron következő óráján jártam. A téma – többek között – a hiedelmek, a félelmek, azok felismerése, elengedése volt.

Még a múlt alkalommal kaptuk azt a „házi feladatot”, hogy gondolkodjunk rajta és írjuk össze, hogy milyen félelmeink, hiedelmeink vannak a terhességgel, a szüléssel, az anyasággal kapcsolatban. Ha van olyan félelmünk, amire tudunk ellenpéldát, pozitív mintát hozni és úgy érezzük, hogy ezt el tudjuk engedni, vagy valójában nem is félünk tőle, akkor bátran húzzuk ki a listáról.

Nekem kapásból három félelem jutott az eszembe, nem is kellett sokat gondolkodnom, ezek már nagyon régóta motoszkálnak bennem. Az egyik (és egyben legnagyobb), hogy én borzasztóan félek a fizikai fájdalomtól, az ismeretlentől. Jó hipochonderként (erről bővebben itt olvashatsz) előszeretettel vetítek magamra minden olyan tünetet, ami valójában nincsen és iszonyatosan félek, hogy a szülés során én csinálnám magamnak ezáltal a legnagyobb fájdalmat. Ez az a félelem, amit nem tudok kihúzni a listámról.

(forrás: wikipedia)

A másik kettő valójában a látásmódomon, a hozzáállásomon múlik. Az egyik félelem az akaratgyengeségem, hogy én is beleesem a „kettő helyett kell ennem” hibájába. A másik félelmem, pedig a férjemmel való kapcsolatom. Annyira jó, annyira minőségi, annyira szoros az, ami most köztünk van, hogy igen, félek tőle, hogy ez a gyermek érkezésével változni fog. Mi nagyon sokat tettünk és teszünk a mai napig azért, hogy úgy működjünk ahogy, és vannak félelmeim, hogyan fogjuk tudni ezt megoldani, ha már nem ketten leszünk.

Lehet másként

Azonban miért gondolom, hogy ezek a félelmek elengedhetőek? Mert mindkettőre látok pozitív példát. Látok olyan anyukákat magam körül, akik nem hagyták el magukat a terhesség folyamán, nem híztak dupla akkorára, mint annak előtte. Látok olyan párokat is, akik meg tudták őrizni a férfi-női mivoltukat (persze sok munkával), nem csak apa-anya életérzésben léteznek tovább.

Viszont a fájdalom feldolgozásával, elfogadásával, egyáltalán a megismerésével még nekem is van bőven feladatom. Ebben az ügyben még nekem is megoldandó a pozitívumok megtalálása.

(emlékeztető a monitoromon)

A tegnapi nap mottója a „Lehet másként” volt. Ahogy egyre többet mondogatom, egyre jobban tetszik. Lehet másként csinálni, mint korábban, lehet másként gondolkodni, mint korábban. Nem mondom, hogy ez úgy megy, hogy na, mától azt gondolom, hogy… Nemnem. Ez sok-sok lelki munkával és odafigyeléssel fog kialakulni. Tegnapi órán elhangzott, hogy a körülöttünk lévő világ 1%-át érzékeljük csupán és abból is sokszor inkább a negatívumokat látjuk, olyan emberekkel vesszük magunkat körül, akik az általunk látott, vélt negatívumot tükrözik vissza. De lehet másként…

„Nem változtathatod meg az embereket magad körül, de megváltoztathatod az embereket magad körül”.

(forrás: pinterest)

Lehet megpróbálni másként gondolkodni. A tegnapi hatalmas esőben például észrevenni a szépséget. Hogy milyen finom illatokat hozott magával, hogy felfrissült a levegő, hogy tavasz van, stb…

Lehet másként közelíteni a dolgokhoz. Otthon emlékeztetőket kiragasztani. Inspiráló idézetekből erőt meríteni. Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.

 

Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg a barátaiddal, ismerőseiddel is. Ha szeretnél a továbbiakról is értesülni, íratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket találhatsz.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!