A minap Zádrovich Aliz (coach, újságíró) kreatív önfejlesztő tréning előadásán jártam, ahol az egész napos program lényege az volt, hogy hogyan is kellene menedzselni az életünket. Mindezt Aliz 22 kipróbált self-coaching eszköz segítségével mutatta be a néző és hallgatóközönség számára. (Rólam tudni kell, hogy nem szeretek nagyközönség előtt szerepelni, beszélni, úgyhogy már az is nagy szó volt, hogy egyáltalán elmentem).
Az előadás kezdetén elhangzott egy pár mondat (vagy nevezhetjük akár tanácsnak is), melyből kettő különösen megragadta a figyelmemet. Az egyik így szólt: „Térj vissza a jelenbe”, a másik pedig így: „Ha kicseréled a gondolataidat, megváltozik az életed”.
Ezen én azóta is sokat gondolkodom. Sajnos nagyon jellemző rám, hogy nem a jelenben élek. Vagy azon rágódom, hogy mi és miért történt úgy, ahogy, vagy pedig azon, hogy mi lesz, ha??? De a legritkább esetben élem meg azt, hogy mi van most.
Nehéz sokszor nem azon rágódni, hogy mi lesz, ha soha nem lesz nekünk saját babánk. De muszáj terelni a gondolataimat abba az irányba, hogy örüljek annak, ami most van. Hogy a férjemmel milyen bensőséges kapcsolatban élünk; hogy nem hibáztatjuk egymást, amiért még mindig nem jött össze a baba; hogy mennyi minden pozitív dolog történt velünk azóta, amióta együtt vagyunk; hogy mennyi helyre jutottunk el ketten, amit bizony nem tehettünk volna meg, ha már hárman lennénk; hogy most bármikor megtehetjük azt, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elmegyünk moziba, táncolni, kirándulni, bringázni, stb…(Ezekről az érzésekről itt olvashatsz).
Az ideális nap
A coaching eszközök között szerepelt egy olyan „feladat” melynek keretében megfogalmazhattunk, hogy milyen lenne egy ideális nap a számunkra. Nem kellett sokat gondolkodnom már akkor sem, hogyan is alakulna ez:
Köszönöm Aliz 🙂
Nagyon nagy élmény volt, hogy részt vehettem ezen a tréningen. Megerősített benne, hogy sokat kell még magamon dolgozni. Rengeteg olyan eszközt kaptam, aminek segítségével sokkal könnyebben menedzselhetem saját magam (ezen a téren még nagyon sok fejlődni valóm van). Azt gondolom, hogy receptre kellene az embereknek felírni, szerintem nagyon sok mindenkire ráférne.
És bár az előadás végén nem mentem ki, hogy írjak valamit a közös tablónkra (kivételesen nem azért, mert nem mertem, hanem mert nem jutott eszembe semmi), most ezt a hiányosságot pótolnám: „Színezd újra, az életed, ha megfakulna” (Magna Cum Laude). 🙂
Ezt üzenem Aliznak és a többi résztvevőnek is és kívánom Nekik, hogy mindig el tudják engedni a békáikat.
