A közel két éve tartó várakozásunk (teherbeesési nehézségek) ideje alatt szép számmal akadtak már olyan megmosolyogtató mondatok, szituációk, amelyek bizonyítják, hogy azért az orvosok is emberből vannak. Sőt – a köpenye alatt – némelyik egész jó humorérzékkel is van megáldva. 🙂
Az embernek ennyi várakozási idő alatt bizony szüksége is van egy kis humorra, ha nem akar teljesen becsavarodni a vizsgálatok – eredményre várás – eredmény kiértékelése szentháromságban. És ilyenkor a jó példa vagy annyira ragadós, hogy nevetek együtt az orvossal, vagy annyira rossz poént sikerül ellőnie, hogy már a kínomban sírva nevetek kategóriáról beszélhetünk.
Nézzük, milyen vicces kijelentéseket, kérdéseket is hallottam már az elmúlt időszakban:
Szituáció: peteérés ultrahang vizsgálaton hangzott el az ultrahangot végző orvos szájából. Egy olyan orvosról beszélhetünk, akit a folyosón – a kinézete alapján – simán takarítónak néztem. Teljesen elégedett volt a peték méretével és így fejezte ki az ebbéli örömét, hogy a fenti mondatot hagyta kijönni a szájából. Amikor kimentem a rendelőből és mondtam a férjemnek, hogy most hazamegyünk és főzünk, igen értetlenül nézett rám szegény. 🙂
Szituáció: a férjem andrológiai vizsgálata. Idősebb asszisztens hölgy elmagyarázza, hova kell elvonulni neki „mintát” produkálni. Én leülök a váróteremben és várok. Kb. 10 perc múlva a hölgy rám néz a szemüvege felett és kiejti a fenti kérdést a száján. 🙂 Teljes megsemmisülés.
Szituáció: szintén a fenti andrológiai vizsgálat. Sikerült a „mintát” leadni, majd egy kis várakozási idő után az orvos színe elé járulni, aki viccesen megállapította a fentit. (Mondanom sem kell, mindannyian hallottuk, ahogy a férjemnek a kő esett le a szívéről). 🙂
A nőgyógyászom szájából hangzott el a minap. A férjemre vonatkozott és az ő spermáira. Akik szaknyelven „minták”.
Szintén a nőgyógyászom szája formálta ezen kérdést, még az előzőek kapcsán. A közelgő inszeminációról beszélgettünk és megkaptam tőle a felvilágosítást, hogy ilyet a törvény szerint csak házasoknak, illetve bejegyzett élettársaknak csinálnak. Így megkérdezte a családi státuszunkat. Igaz, hogy már kb. 8 éve járok hozzá és ebből 2 és fél éve házasok is vagyunk (amivel együtt a nevem is megváltozott). De a mai világban ugye ki tudhatja ezt biztosan? 🙂
Ez a felettébb vicces kérdést az endokrinológus doktornőm bírta mondani, kb. egy évvel ezelőtt. A pajzsmirigy-alulműködésem miatt viszonylag gyakori látogatója vagyok a kórház endokrin osztályának és amikor a doktornő beleolvasott a papírjaimba, akkor találta megkérdezni ezt a vicces mondatot. Ránéztem és mondtam neki, hogy „Nem, nem vagyunk még terhesek”. Majd ő elnevette magát és közölte, hogy ő bizony nem is szeretne többet. (Persze, ezen a kérdésen meg lehetne sértődni, de egyáltalán nem volt olyan a szituáció, nagyon aranyosan adta elő).
Szituáció: petevezeték-átjárhatósági vizsgálat előtti időpont egyeztetés. Az asszisztensnő adta ezen információt, de mondtam neki, hogy sajnos már elkésett vele, mert mindent elolvastam. Válasz: „Az elég nagy baj, nem úgy történik”. (Nem tudom, ő milyen netet olvas. Mert úgy történt).
(Tényleg? Örülök, hogy így látja, én nem így éreztem. – gondoltam magamban). Szintén az előző asszisztensnőtől hallottam, kb. egy évvel később, amikor újból megjelentem náluk egy ultrahangon. Megállapította, hogy amikor ott jártam az átjárhatóságin, azt én nagyon jól viseltem, az ő emlékei szerint. Nem hiába, az emlékek az idő múlásával megszépülnek. Már akinek.
No, hát ez az abszolút bónusz kérdés. Egy férfi doktor szájából hangzott el kérem szépen. Szerintem, ezen nincs is mit kommentálni. Ő már csak tudja. Nem fáj az és kész.
Azt hiszem a fenti példákból is jól látszik, hogy néha az orvosok is megpróbálják ilyen-olyan kijelentésekkel oldani a kényes szituációt. Még ha sokszor nem is tudatosan tör elő belőlük, azért jól esik egy-egy kéztördelős vizit alatt az emberibb oldalukkal is szembetalálkozni. És azt se felejtsük el, hogy bármennyire is dráma ez nekünk, ők velünk csak munkájukat végzik. Nem szabad megsértődni a viccesnek szánt kérdéseken (még akkor sem, ha nem is volt vicces). Tudjátok, humor nélkül nem vicces az élet. 🙂
Ha tetszett a bejegyzés és mindenről szeretnél értesülni, iratkozz fel a blogkövetésre, valamint látogass el a facebook oldalamra is.