1.0Waiting for...https://waitingfor.cafeblog.huMorningGloryhttps://waitingfor.cafeblog.hu/author/morningglory/<p>Ez a bejegyzés a Férjemet illeti. Azt gondolom, hogy a régóta tartó vágyakozásban nem árt néha megállni és elgondolkodni azon, hogy miért is választottam éppen Őt. (Hogy meddig tartott, amíg elértem hozzá? Nos, az már egy másik bejegyzés témája…)</p> <p>Szóval… Négy éve a párom, lassan két éve a Férjem. Ismeretségünk kezdete egy kicsit régebbre datálható, mert kollegaként kezdtük. A személyes kapcsolatunk egy laza egyéjszakás/többéjszakás kalandnak indult, de semmiképpen sem házasságnak.</p> <p>Aztán tessék… Eltelt pár év és mi lett belőle??? Segítek… A legjobb dolog az életemben…</p> <p> És hogy mit is köszönhetek Neki?</p> <ul> <li>hogy megtapasztaltam milyen az, amikor tényleg szeretnek, nemcsak mondják;</li> <li>hogy megtapasztaltam milyen fontosak az érintések, a csókok, az ölelések;</li> <li>hogy ezeket az ember „csak úgy” is adhatja a másiknak;</li> <li>hogy megtanultam bocsánatot kérni;</li> <li>hogy megtanultam elismerni, ha valaki másnak van igaza;</li> <li>hogy megtanulom (!) kimondani, amit gondolok;</li> <li>hogy megtanultam kimutatni az érzéseimet;</li> <li>hogy nem ciki egy filmen/reklámon sírni;</li> <li>hogy milyen jó dolog a vasárnapi ebéd után szundizni egyet;</li> <li>hogy már nem érdekel, mit gondolnak rólam az olyan emberek, akikkel sosem találkozom többet;</li> <li>hogy a mosatlan edény kivárja a sorát reggelig :-);</li> <li>hogy rájöttem milyen jó érzés bringázni/kirándulni/ vagy csak úgy sétálgatni;</li> <li>hogy a hallgatást is meg lehet tölteni tartalommal;</li> <li>hogy milyen örömet tudnak okozni az apró ajándékok;</li> <li>hogy milyen jó érzés a másiknak sütit sütni;</li> <li>hogy megtapasztaltam, hogy a férfiaknak is vannak érzéseik;</li> <li>hogy általa kiteljesedtem;</li> <li>hogy mellette meg merem valósítani az álmaimat és még támogat is ezekben;</li> <li>hogy nagyon jókat lehet vele beszélgetni;</li> <li>hogy nagyon jókat lehet vele röhögni;</li> <li>hogy bár az érdeklődési körünk sok mindenben különbözik, mindig meg tudunk egyezni, úgy, hogy az egyikünk sem érzi tehernek;</li> <li>hogy rájöttem milyen az igazi réteges öltözködés :-);</li> <li>hogy megtapasztaltam, milyen az, amikor egy nyaralásnak az utolsó percét is kihasználjuk;</li> <li>hogy általa – így közös gyerek nélkül is – megtapasztalhatom, hogy milyen érzés „szülőnek” lenni;</li> <li>hogy úgy nevelte a lányát, hogy nem kényszerülök a „gonosz mostoha” szerepkörébe;</li> <li>hogy ha rövidebb/hosszabb ideig távol vagyunk, mindig boldogság visszatérni hozzá;</li> <li>hogy mellette olyanná kezdek válni, amilyen mindig is akartam lenni;</li> <li>hogy azt érzem, hogy együtt legyőzzük az akadályokat és megoldjuk az olyan problémákat is, mint meddőség;</li> <li>hogy fantasztikus apukája lesz a majdan születendő gyermekeinknek;</li> <li>hogy boldogságot érzek, amikor ránézek;</li> <li>hogy szeretem őt/őket.</li> </ul> <p>Köszönöm…</p> <p> (UI: hogy nem rejtegeti a könnyeit, mert tudom, hogy amikor olvassa ezeket a sorokat, akkor bizony vannak neki...)</p>rich