1.0Waiting for...https://waitingfor.cafeblog.huMorningGloryhttps://waitingfor.cafeblog.hu/author/morningglory/<p>Végre elérkezett a várva várt nap, amit még szeptemberben (!) egyeztettem le egy asszisztens hölggyel. Bebocsátást nyertünk az ország egyik leghíresebb és legjobbnak tartott meddőségi centrumába (a továbbiakban: MC), intézményen belül pedig a leghíresebb és legjobbnak tartott orvoshoz (a továbbiakban: Dr. Úr).</p> <p>(Tudom-tudom, ez a várakozási idő igazán nem sok, tekintve a fentieket, illetve azt a tényt, hogy Magyarországon a TB finanszírozott helyeken is simán váratnak ennyit egy-egy időpontra.)</p> <p><strong>Első benyomások</strong></p> <p>Szóval eljött a nagy nap és izgatottan hajtottunk MC irányába (én legalábbis mindenképp az voltam). Első blikkre szimpatikus volt, hogy megbújik az épület a magasabb házak között (nem fogják egymást megbökni a járókelők, hogy „Te némmá… ezek is idejönnek…”), a parkoló is olyan, mintha egy kis utcába kanyarodna be az ember (persze ki van táblázva, hogy MC arra, de a mellette lévő rakatnyi házak egyikébe is viheti az embert az útja).</p> <p>Aztán beléptünk az épületbe és fura lett minden. Olyan volt az egész berendezés, mintha egy időutazáson vettünk volna részt. Hello 1985... :-) Nehéz fa bútorok mindenhol, sötétbarna színek, ugyanakkor tükrökkel próbálták meg tágítani az amúgy szűk teret és ez még inkább a kellemetlenség érzése felé sodort (akarja a fene magát ilyenkor nézegetni). A váróban egymással nem beszélgető párok ültek és kutakodva figyelték az új belépőket. A recepción a hölgy folyamatosan dugdosta az orrunk alá a kitölteni valókat, majd türelmet kért.</p> <p><strong>Dr. Úr</strong></p> <p>Több, mint fél órás várakozás után (aminek egy részét én kint töltöttem a parkolóban, mert annyira kellemetlenül éreztem magam és olyan ideges lettem, hogy muszáj volt levegőznöm és lefagyasztani az agyam), hívatott minket a Dr. Úr.</p> <p>Dr. Úr nem olyan, mint MC honlapján az "orvosaink" fedőnév alatt megjelenő képen. Élőben minimum 15 évvel idősebbnek tűnik. Meglepődtem. (Először.) Leültünk és megsorozott a kérdéseivel. De úgy, mint egy kvízjátékban, ahol 5 másodperced van arra, hogy helyesen válaszolj (mikor menstruált először, hány naposak a ciklusok, mikor utoljára, mióta próbálkoznak, családban van-e szív, cukor, trombózis beteg, altatva volt-e, stb..)</p> <p>A leleteim felét gondos áttanulmányozás nélkül visszaadta, mondván ez már túl régi, vagy nem olyan helyről származik, amit ő értékelni tud (szomatoinfra). Meglepődtem. (Másodszor.) Ajánlott mindkettőnknek egy-egy vitaminkoktélt (a női oldal kb. 6 ezer havonta, a férfi oldal olyan 20 ezer körül van). Mindkettőt pár hónapja lehet itthon kapni, ezért még nem lehet tudni, hogy eredményes-e egyáltalán, bár állítása szerint a férfi oldal biztosan, hiszen megakadályozza a spermafejek megtörését (!) Kérdezte a férjem, hogy mi, mint egyszerű laikus halandók honnan fogjuk tudni, hogy a vitamin hatásos. Erre is ez volt a válasz, hogy megakadályozza a spermafejek megtörését. (Értem én, szóval otthon akció, fiúk az asztalra, vizsgálatra felsorakozni, megnézzük hogy törnek-e a fejek, avagy sem).</p> <p><strong>Dr. Úr ajánlata</strong></p> <p>A következő: februárban megcsinálunk egy inszeminációt (az inszemek sikere kb. 10-15 százalékra tehető), ha az nem sikerül, akkor két hónappal később még egyet. Ha az sem, akkor csinálunk egy röntgenes petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, mert szerinte a korábban elvégzett ultrahangos nem ad kielégítő eredményt, ide röntgenes kell (mondom, Hello 1985...). A mai napig nem értem, hogy miért lenne jobb a röntgenes vizsgálat, hiszen mindenhol már az ultrahangos eredményeket részesítik előnyben. Kevésbé fájdalmas, kevésbé megterhelő a szervezet számára. Meglepődtem. (Immáron harmadszor).</p> <p> </p> <p style="text-align: center"><a href="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2015/12/inszem.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-158" src="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2015/12/inszem-300x216.jpg" alt="inszem" width="300" height="216" /></a></p> <p>Ja, Dr. Úr szerint ez nem fájdalmas vizsgálat (biztosan csinálták már neki is, ezért tudja, hogy milyen) és a lányának is ezt ajánlaná, ha ilyen helyzetben lenne (a feleségének nem… Nocsak, nocsak). Valamint arról is tájékoztatott, hogy azért fájt a vizsgálat, mert nem a megfelelő fájdalomcsillapítót vettem be és nem ittam rá alkoholt (!). Külön kitért arra is, hogy naponta egy pohár bor (vagy akármi) kimondottan jó hatással van a fogamzásra, ezért is van az alkoholistáknak több gyereke, mint másoknak (nem viccelek, ez tényleg elhangzott).</p> <p>Ledarálta még, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégezni kötelezően az inszem előtt (HIV szűrés, hepatitis, chlamydia, rákszűrés, stb.) Valamint kitértünk még egy kicsit az endometriózis kérdéskörére. Egyelőre nem javasolja a műtétet (ez legalább egy plusz pont neki), azt mondta, akkor érdemes megnézni, hogyha az összes inszemináció sikertelen lesz.</p> <p>A konzultáció ezzel véget is ért. Irány vissza a recepció, ahol legomboltak rólunk egy kis pénzt, lefénymásolták a hozott papírokat és boldogan-elégedetten (?) utunkra engedtek.</p> <p>Rossz érzésekkel hagytuk el a helyet. Olyan volt az egész, mintha egy babagyárban (köszönöm egy kedves barátnőmnek ezt a találó hasonlatot :-) ) lettünk volna. Megy az idő, ne várjunk, ne késlekedjünk, csináljuk most azonnal, vitaminbomba, inszem, átjárhatósági, megint inszem, majd lombik. Gyerünk-gyerünk termeljünk. Kellenek azok a gyerekek. Megkívánja a haza is.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2015/12/gyári-dolgozók.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-159" src="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2015/12/gyári-dolgozók-300x154.jpg" alt="gyári dolgozók" width="300" height="154" /></a></p> <p><strong>Ha tetszett a bejegyzés, gyere és látogass el a <a href="https://www.facebook.com/morningglorywaitingfor" target="_blank">facebook</a> oldalamra is.</strong></p>richhttps://waitingfor.cafeblog.hu/files/2015/12/gyári-dolgozók-150x150.jpg150150