1.0Waiting for...https://waitingfor.cafeblog.huMorningGloryhttps://waitingfor.cafeblog.hu/author/morningglory/<p><strong>Még év elején megbeszéltük a férjemmel, hogy idén valami olyan helyen kellene nyaralni, ahol meleg van, tengerpart, kivételesen nem sátoros nyaralás (ergo nem kell magunkkal vinnünk a fél háztartást itthonról), és a helyszín van már olyan messze, hogy nem autóval megyünk több ezer km-t, hanem inkább repülni fogunk a változatosság kedvéért.</strong></p> <p>Nem kellett sokáig nézegetnünk az úticélokat, míg végül ráakadtunk Máltára. Egyikünk sem járt ott korábban, és a további, fenti követelményeknek is megfelelt. Amikor utunkat lefoglaltuk valamikor március elején a babák még a kanyarban sem voltak, igaz a lombik egyeztető megbeszélésen részt vettünk már addigra, de úgy voltunk vele, hogy ha sikerül is a lombik, akkor szeptemberre pont megfelelő időszakban leszek a terhességemben a nyaraláshoz.</p> <p>Szeptember 11-én végül már a terhességem 17. hetében járva szálltam fel a Budapest-Valletta járatra. Az időpont bennem végig okozott némi szorongást, azt gondoltam, hogy nem normális az, aki pont ezen a napon repül. Így visszagondolva kijelenthetjük, hogy a hasamban lévő kisemberek sokkal jobban viselték a repülés megpróbáltatásait, mint én magam. Nem a kedvenc közlekedési eszközöm a repülő, így ennek megfelelően több alkalommal sikerült pánikba ejteni saját magamat és nem értettem, hogy miért olyan nyugodt mindenki körülöttem, hiszen hamarosan tutira le fogunk zuhanni. Szóval a babák már ez idő alatt kaptak egy kis ízelítőt abból, hogy milyen anya, amikor repülővel megy nyaralni. :-)</p> [caption id="attachment_475" align="aligncenter" width="201"]<a href="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0409.jpg"><img class="wp-image-475 size-medium" src="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0409-e1507044569422-201x300.jpg" alt="" width="201" height="300" /></a> A napfelkelte csókja (forrás: saját, felhasználása kizárólag a szerző engedélyével - MeE Projekt)[/caption] <p>A sikeres landolás után az első dolog, amit megállapíthattam Vallettában, hogy hiába van szeptember közepe, az időjárás még az esti órákban is elég melegnek mondható. Egész eddigi terhességem alatt, talán a nagy meleg volt az, amit a legnehezebben tudtam elviselni. Nos, Máltán ebből nem volt hiány. Még elutazásunk előtt tanakodtam is, hogy kellene venni valamilyen kismama rövidnadrágot, mert, a rendes rövidnadrágjaimat már nem tudom begombolni, viszont, lehet, hogy szükség lenne egy ilyen darabra. És milyen jól döntöttem.</p> <p>Máltán a meleg és az izzadás gyakorlatilag állandó kísérőnk volt. A hőmérséklet napközben olyan 30-35 fok között, este pedig 22 fok tájékán mozgott. Mit ne mondjak, ez nem volt valami pihentető számomra. Persze jó turistaként, igyekeztünk felfedezni a sziget legtöbb látnivalóját, de azért naponta egyszer eljött számomra a mélypont, amikor azt mondtam, hogy én innen sehova sem tovább. Málta jellegzetessége egyébként, hogy az összes városa kb. amolyan „dombtetőre” épül, egy rakatnyi lépcsővel, illetve ilyen-olyan dimbes-dombos feljáróval lehet őket megközelíteni. Ezeket a meleg, illetve a terhességem lévén nagyon nehezen viseltem, általában olyankor szakadt el nálam a cérna, amikor egy újabb dombot kellett volna megmászni. Sokszor mondtam is a férjemnek, hogy ok, látom, hogy ott lent van a tengerpart, de én oda le nem megyek, mert akkor vissza nem jövök onnan. Mivel az elővigyázatos nőgyógyászom eltiltott a tengerben fürdéstől, így én csak kellemes távolságból (na jó, egy párszor combtőig megmártózva) élvezhettem a hűs habokat.</p> [caption id="attachment_474" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0423.jpg"><img class="size-medium wp-image-474" src="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0423-300x201.jpg" alt="" width="300" height="201" /></a> Mártózásom színhelye (forrás: saját, felhasználása kizárólag a szerző engedélyével - MeE Projekt)[/caption] <p>Itt fordult elő velem először (és eddig utoljára) az is, hogy valaki átadta az ülőhelyét a buszon. A helyi sofőrökről azt kell tudni, hogy általában úgy mennek, mint az őrült, az utasok dőlnek jobbra-balra. Egy ilyen erősebb fékezés után sikerült egy ülőhelyet kaparintani magamnak. Egyébként a szigeten az öltözködést (a nyári öltözködést) kimondottan élveztem, szerettem, hogy olyan cuccokat húzhatok magamra, amelyek kiemelték az addigra már szépen gömbölyödő pocakomat és a kényelem jegyében gyakorlatilag az egész nyaralást a jó kis Birkenstock papucsomban toltam végig. Azt is élveztem, amikor elkaptam egy-egy ember pillantását, vagy beszélgetését arról, hogy vajon terhes vagyok-e, vagy csak iszonyatosan jól laktam.</p> [caption id="attachment_473" align="aligncenter" width="201"]<a href="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0288.jpg"><img class="wp-image-473 size-medium" src="https://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0288-e1507043864985-201x300.jpg" alt="" width="201" height="300" /></a> Terhes vagy jól lakott? (forrás: saját, felhasználása kizárólag a szerző engedélyével - MeE Projekt)[/caption] <p>A kajákat néha félve ettem, felhúzott szemöldökkel, reménykedve, hogy az elkövetkezendő napokat nem a mellékhelyiséggel közelebbi viszonyban fogom tölteni. Amire még szükségem volt, az extra adag magnézium (amit persze nem vittem magammal), mert az egész napos sétálástól estére gyakorlatilag kőkeménnyé változott a hasam, így bevezettem a napi kétszeri magnézium fogyasztását. Egyébként itt kezdtük el először bizonytalanul érezni a babák mozgását, éjszaka volt, hogy négyszer-ötször is fel kellett kelnem, hogy elmenjek a mosdóba, mert valakinek mindig sikerült úgy feküdni, ami számomra nem volt valami kellemes.</p> <p>Mindent összevetve nagyon szép nyaralásunk volt, valószínűleg egy ideig az utolsó amolyan édes kettesben. Ennek megfelelően ki is használtuk minden percét, hogy a megfelelő időben (értsd: az üvöltő gyerekek felett) legyen majd mire visszaemlékeznünk. :-)</p> <p> </p> <p><strong>Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a többiről sem, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a <a href="http://www.facebook.com/morningglorywaitingfor">facebook</a> oldalamra is, ahol további érdekességeket is találhatsz.</strong></p>richhttps://waitingfor.cafeblog.hu/files/2017/10/DSC_0409-e1507044569422-150x150.jpg150150