Kezdetek

Azt olvastam a napokban, hogy jót tesz az ember lelkének, ha kiírja magából az érzéseit, gondolatait.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem… Gondolkodtam azon, milyen címet adhatnék ennek a blognak… “Ha nem jön a gyerek…”, “Mihez kezdjünk az érzéseinkkel a meddőség esetén…” És ez az alternatív cím már magában is foglalja a témát… Meddőség… Úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint az anonim alkoholistáknál, itt is ki kell mondani ezt a mondatot: Meddő vagyok.  A férjem szerint mi nem vagyunk meddő pár. Ugye orvosilag azok a párok számítanak meddőnek, akik egy év rendszeres próbálkozás után sem jártak sikerrel a fogantatás terén. Nos, nálunk ez a helyzet.. Mivel a vizsgálatok jelenlegi állása szerint nem a férjemmel van a probléma (bizonyítottan nemzőképes), így amíg nem derül ki az ellenkezdője, addig nyugodtan lehet engem nevezni a kapcsolatunk gyenge láncszemének.

Jelenleg a vizsgálatok kezdeti fázisában járunk. Megvolt már a három vérvétel, amivel a hormonokat vizsgálják, ennek rendben is van az eredménye, illetve a peteérést vizsgáló ultrahang (van peteérésem a kellő időben, hurrá!!). Túl vagyok már az inzulin-rezisztencián (eredménye egy hónap múlva várható), illetve hétfőn vár rám a rettegett petevezeték átjárhatósági vizsgálat.

Amikor az ember már benne van a reprodukciós folyamatban, fájdalmasan rosszul érinti, hogy minden hónapban szembesülnie kell azzal, hogy “megjött”. Megint. Eltelt egy újabb hónap anélkül, hogy sikeresek lettünk volna. Rossz érzés látni a másik arcán a szomorúságot, amikor az elvégzett terhességi teszten csak nem akar megjelenni az a két csík. Rossz érzés, amikor azt mondja, hogy “nem baj, legalább még egy kicsit kettesben leszünk”, holott tudom, hogy nagyon vágyik már egy közös babára és csak engem akar vigasztalni azzal, amit mond. Amikor fél év próbálkozás után még mindig sikertelenek voltunk, akkor megbeszéltük, hogy talán nem is baj, vannak még terveink és Ő érzi, hogy ezeket még kettesben szeretnénk megcsinálni.

De azért a szívünk mélyén ott van a gondolat. Mikor, mikor, mikor??? Megelőzvén az ismerősök, rokonok esküvő utáni szokásos kérdés áradatát, miszerint “Na, és mikor jön már a baba?”, mindenkinek azt mondjuk, hogy még egy kicsit várunk, még nem akarunk. De a szívünk mélyén már nem akarunk várni… Régóta nem akarunk várni…