Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért van az, hogy valakiknek egy csapásra megadatik a gyermekáldás, míg mások hónapokat, akár éveket is várakozni kénytelenek rá. Legalábbis jobb esetben. Mert rosszabb esetben sosem történik meg a dolog. Hány és hány olyan cikket lehet olvasni manapság, hogy 5-10 évet vártak párok arra, hogy megszülessen a gyerekük. Még elgondolni is nehéz, hogy akár mi is járhatunk majd ilyen cipőben.
Nehéz dolog várni és szembesülni a saját tehetetlenségemmel. Ebben a várakozásban vannak jobb és vannak rosszabb napok is. Jobb napjaimon azt gondolom, hogy annyi év hadakozás után a nem megfelelő férfiakkal, végre megtaláltam azt az embert, akit mindig is kerestem. Lehet, hogy ez sziruposan hangzik, de én ezt biztosan és megingathatatlanul így érzem (és nem azért írom ezt le, mert ő is olvassa a blogot 🙂 .
Azt gondolom, hogy az nem lehetséges, hogy kettőnkből, a mi szerelmünkből ne szülessen egy jól sikerült gyermek (vagy inkább kettő). Mi ezt igenis megérdemeljük és meg is fogjuk rá kapni az esélyt. Meg kell, hogy kapjuk.
Rosszabb napjaimon? Azt gondolom, hogy egy elszáradt kóróként, gyerektelen matrónaként fogok meghalni, aki arra sem volt képes, hogy gyereket szüljön annak, akit mindennél jobban szeret.
Hát így figyelnek bennem a pozitív és negatív gondolatok. Most éppen a pozitív gondolatok napokat tartok, úgyhogy most jó magammal és velem együtt élni. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: