Régóta gondolkodtam már azon, hogy ideje lenne felkeresnem egy pszichológust. Több helyről is utánajártam a témának és szinte minden teherbeesési problémával kapcsolatos oldalon előbb-utóbb előkerül, hogy ha a két fél alapvetően egészséges, akkor nem kizárható, hogy lelki segítségre is szükség lehet. Egyébként pszichológust akkor is érdemes felkeresni, ha az embernél találnak valamilyen szervi problémát a sikertelenségre, mert lehet, hogy egy „külső” segítséggel sokkal könnyebb átlendülni ezen a krízisen.
Szóval kutakodtam egy kicsit, megnézegettem több pszichológus honlapját, míg végül rátaláltam arra a hölgyre, akit választottam. Fontos volt, hogy erre a szakterületre specializálódjon, ne járjak úgy 2-3 alkalom után, hogy esetleg tovább kell irányítania valamely kollégájához, mert rájön, hogy nem tud nekem segíteni.
A múlt héten volt az első ülésünk és mondhatom, hogy tanulságos volt. Kezdetnek megkérdezte, hogy miért éppen őt választottam, mi is pontosan a problémám, mit gondolok, hogy tudna ő nekem segíteni ebben.( Az utolsó pont olyan kérdés, amiről azt gondoltam, hogy ezt majd ő fogja nekem megmondani.)
Kérdései és az én arra adott válaszaim mélyen megmaradtak bennem. Még órákkal az ülés után is a hatása alatt álltam, úgy éreztem magam, mint, aki a föld fölött lebeg és kívülről szemlél mindent.
Elkezdtük a családi viszonyaimat elemezni. Nagyon sok helyen felmerült már ez, hogy a női teherbeesési problémák adódhatnak abból is, hogy a leendő anyukának nem megfelelő a viszonya a saját édesanyjával és ezáltal nem tudja magát átadni (akarva, akaratlanul) az érzésnek, hogy a saját testébe befogadjon valaki mást. Mert nem tudja, hogy ő hogyan fogja tudni szeretni a saját gyermekét.
A mi viszonyunkat leginkább azzal a szóval jellemezném, hogy informális. Sosem volt a családunkra jellemző a nagyfokú érzelemnyilvánítás, nem puszilgatjuk egymást állandóan (értsd: minden egyes találkozáskor). Mondom informális. Nem tudok semmit pl. a születésem körülményeiről sem. A pszichológus szerint nagyon fontos lenne tudni, hogy én magam milyen körülmények között születtem. De mivel sosem beszélgettünk ilyen jellegű „intim” témákról, kicsit kellemetlenül érzem magam, ha arra gondolok, hogy ezt megkérdezzem.
Nem rendezett a viszonyom az apukámmal sem. Érdekes volt, hogy amikor megkérdezte a hölgy a kanapé túloldalán, hogy ha arra gondolok, hogy gyerekem lesz, milyen nemű gyereket látok, én egyből rávágtam, hogy lány. (A lánynevek már készen állnak a bevetésre). Szerinte ez azért van, mert már a korai időszakban csalódtam a férfi mintában. Nem tudom, mindenesetre azóta is ezen gondolkodom.
Házi feladatként kaptam, hogy írjak össze 10 dolgot, ami hatással volt eddig az életemre (pozitív és negatív egyaránt).
Folyt. köv. a következő alkalommal…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: