Sokszor és sok helyen lehet olvasni arról, hogy a teherbeeséshez az is nagyon fontos, hogy az ember sportos, legalábbis nem „kanapén üldögélős” életformát folytasson. És itt most ki is javítom magam, mert nemcsak a teherbeeséshez fontos ez, hanem alapvetően az egészséges, kiegyensúlyozott élethez is hozzájárul.
Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen formáit is próbáltam ki én ennek a dolognak valaha. Jöjjön a lista és a hozzá kapcsolódó élmények. (Természetesen most az iskolákban folytatott torna és táncórák említésétől eltekintek). Ha valakit kihagytam, akkor ezúton is bocsánat. 🙂
- Gyógytorna: mivel elég korán sikerült diagnosztizálni nálam a gerincferdülés egy nem egyszerű formáját, így mondhatjuk, hogy ez a sport a leghosszabb „szerelem”, mely a mai napig kitart, hol több, hol kevesebb lelkesedéssel.
- Aerobic: hónapokon keresztül kitartottam, látszott is a karomon a munka, de a „na még 16 felülés” egy idő után elvette a kedvem és nem is mentem többet.
- Futás: volt egy rövid időszak az életemben, amikor azért keltem fel reggel korán, hogy ki tudjak menni a Margitszigetre futni. Olvastam egyszer, hogy a reggeli sport egész napra feltölt. Valakit biztos, de az nem én vagyok… Egész nap olyan voltam, mint akit fejbe vágtak. „Kapcsolatunk” nem volt hosszú életű, egy évvel ezelőtt egy rövid időre megint fellángolt és ha beáll a jobb idő, lehet, hogy megint randizni kezdünk, de csakis azért, mert a férjem benevezett egy váltóra… (Egyébként derékfájósoknak annyira nem ajánlott).
- Úszás: na, ő viszont kimondottan ajánlott. Vele is „jártunk” egy darabig és néha még mindig. Nyári napokon kifejezetten jólesik, télen már kevésbé.
- Korcsolya: a téli sportok nem az én világom. Leginkább, azért mert hideg van. Meg azért is, mert mindig attól félek, hogy fenékre esem és összetöröm magam. Mindig úgy közlekedtem a jégen, mint, aki tojásokon siklik.
- Röplabda (és egyéb labdajátékok): én az a fajta ember vagyok, aki fél a fájdalomtól és attól, hogy eltörik az ujja. Röplabda tehát, két gyakorlás után kizárva.
- Tollaslabda: ez olyan labda, amitől nem törik az ujjam. Mehet. Szeretem.
- Pilates: többször, több helyen is próbáltam és dvd-k is vannak otthon. Szeretem, ellazít.
- Síelés: idén próbáltam ki először a férjem sokadik unszolására. Mit is mondjak róla? (A férjem is olvassa, amit írok és nehogy más véleményen legyek most, mint akkor). Még nem éreztem rá a lényegére, a következő szezonban adok neki még egy esélyt. (Ja, és egy hétig izomlázam volt az egyetlen egy napi próbálkozásom után).
- Túrázás: mielőtt a férjemet megismertem, én is leginkább azok közé tartoztam, akik maximum a busz után futnak és ha elérték, akkor le is kell ülniük ott pihenni. Vele elkezdtünk először kirándulni (már attól is lihegtem, hogy felmásztunk a János hegyre a kilátóba), tavaly viszont már lenyomtam egy 20 km-es teljesítménytúrát és baromi büszke voltam magamra. Igaz, közben kétszer is meg akartam halni, de végigcsináltam. (A következő teljesítménytúrán pedig már a 30 km-es távot célozzuk meg.)
- Spinning: télvíz idején, amikor nem lehet biciklizni, nagyon jó kikapcsolódásnak bizonyul.
- Balett: a legújabb szerelem. Egy újságban olvastam, hogy szép tartást, ívet ad az ember testének. Kipróbáltam, tetszik.
- Bringa: egy ideje már a legnagyobb szerelem. Sosem gondoltam volna, hogy ő lesz a befutó, de mégis. Szintén a férjem hatására kezdtem el (igen, igen, jó hatással van rám, na…). Először csak rövideket tekertünk itt a kisvárosban, ahol élünk. Majd két évvel ezelőtt hazatekertünk a munkahelyünkről (kb. 14 km), de úgy, hogy közben megálltunk enni is. Mire hazaértünk, komolyan a levegő után kapkodtam és úgy éreztem, hogy kész vége, ennyi volt. Azóta már csak jót szoktunk mosolyogni ezen az eseményen. Tavaly elindultam egy 60 km-es teljesítménytúrán, ahol nekem csak az volt a cél, hogy az általam meghatározott idő alatt beérjek a célba (nem számít, ha utolsónak). Ezt sikerült is túlszárnyalni kb. 40 perccel, mindamellett, hogy meg is előztem 8 embert! El nem tudom mondani, hogy ez mekkora büszkeség volt nekem. Idén is indulok, most már egy sokkal jobb bringával és sokkal komolyabb célkitűzésekkel. Örök hála az én férjemnek, hogy mindebben támogat és segít engem.
UI: rájöttem, hogy az olyan sportok a nekem valók, ahol szabadon szárnyalhat a versenyszellem. Előzni, előzni és előzni. Ez hajt előre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: