Változások?

Rég nem jártam erre. De sajnos nem azért, mert közben történt bármiféle pozitív változás babafronton. Csak egy rövid időre a vizsgaidőszak átvette a „number one” helyet a gondolkodásomban és az életemben.

A legutolsó bejegyzéseim egyikében még vártam az autoimmun vérvétel eredményét, amelyre időközben szert tettem és kimutatta, hogy a pajzsmirigy alulműködést leszámítva nincsen semmiféle olyan probléma a szervezetemben, amely gátolhatná a babaprojektet. Ezzel elvileg elvégeztünk minden olyan vizsgálatot, ami a nőgyógyász szerint szükséges ahhoz, hogy megállapítsák, van-e valamelyikünknél olyan szervi probléma, amely megmagyarázná az eddigi sikertelenséget. (Minden lelet negatív lett).

De ez a pajzsmirigy alulműködés… Fránya egy történet… Négy évvel ezelőtt mutatta ki először egy vérvétel a minimális TSH eltérést. Akkor a háziorvos továbbirányított a kerületileg illetékes endokrinológiára, ahol egy hosszabb várakozás, majd egy rövidebb konzultáció után úgy döntött az orvos, hogy nincsen értelme egyelőre a gyógyszeres – ami hormonális – kezelésnek. Lévén, hogy az eltérés nagyon kismértékű és abban az időben még nem volt napirenden a gyerekkérdés.

Aztán – kb. másfél éve – amikor is megkezdtük a meddőségi kivizsgálásokat, felrémlett bennem az emlék, hogy anno azt mondta a doktornő, hogy ha gyereket tervezek, akkor keressem fel őt ismét. Hát, azóta járunk mi össze rendszeresen (na jó, csak negyedévente) egy rövid konzultációra. Ez idáig eredménytelenül. Gyógyszert írt fel, elküldött pajzsmirigy ultrahangra is és kaptam egy kontroll időpontot kb. négy hónappal későbbre. Ez így megy mind a mai napig. De a gyógyszeradagot nem sikerült még mindig beállítani arra az állapotra, amivel az 1-2 közötti TSH-t lehetne produkálni. (A nagy könyv szerint ugyanis ez szükséges a teherbeeséshez. Persze, a doktornő elmondása szerint, látott ő már olyat aki, 6-os TSH-val, vagy akár 60-sal esett teherbe, de ez vajmi ritka).

Időközben kezdtem megunni ezt az állapotot, a tétlenséget, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt, ha körbenézek egy magánrendelésen (amit többen ajánlottak) a fenti problémámmal. (Itt jegyezném meg, hogy azért az is érdekes volt, hogy egy olyan helyen, ahol borsos árat kérnek egy konzultációért, azt mondták a telefonban márciusban, hogy majd április közepén telefonáljak vissza és akkor tudnak majd adni egy időpontot júniusra…)

No, kivártam én ezt, mert végül is időm, mint a tenger. Megtörtént a konzultáció a múlt héten. Itt a doktornő gyakorlatilag semmit sem tartott helyesnek, amit eddig velem elkövettek a korábbi kezelések során. Abban mindenesetre egyetértettünk, hogy ilyen esetben (ha az ember gyereket szeretne) nem elég, a negyedéves konzultáció, hanem havonta kellene kontrollra és vérvételre járni. Ezen a magánrendelésen a doktornő elrendelt egy másmilyen gyógyszeradagolást, valamint a korábban szedett D-vitamin mennyiségének emelését, szelén szedését, és egy folsavat és inozitot tartalmazó étrend-kiegészítő szedését, ami teljesen felborította a szervezetem eddigi működését. Pedig a doktornő szerint erősíti az immunrendszert. Lehet, hogy ezt azzal kezdi, hogy előtte kitakarítja belőle a nem odavaló anyagokat. Nem tudom. Mindenesetre, amióta szedem (egy hete) sokat van hányingerem és rendszeres látogatója vagyok a mellékhelyiségnek. Valamint előírt még egy konzultációt egy dietetikussal is, hogy megtanuljak rendesen étkezni. A dietetikus legfőbb utasítása a cukor elhagyása, a jódozott só fogyasztása, valamint a napi ötszöri étkezés (melyben be kell tartani az általa előírt szénhidrát fogyasztási mennyiséget) volt. Hat hét múlva pedig konzultálunk a tapasztalatokról.

A doktornő szerint, ha betartom az utasításait, akkor másfél hónap alatt fel lehet a szervezetemet turbózni. Olyannyira, hogy – állítása szerint – nem lesz szükség a nőgyógyászati hormonális beavatkozásokra sem. Kíváncsian várom…