A minap a nőgyógyászomnál tettem egy rövidke kis látogatást, amolyan kontroll-megbeszélésen vettem részt. Visszavittem az összes leletemet, ami az elmúlt időszakban keletkezett eme hosszú és végeláthatatlan folyamatban. Megállapította, hogy a kivizsgálások eredményeként egyelőre nem sikerült feltárni semmilyen okot arra vonatkozólag, hogy miért nem jött még össze mindig a baba. Ergo fizikailag egészségesek vagyunk (Hurrá!!), viszont valami probléma azért mégiscsak van (nem hurrá!!).
Az én drága nőgyógyászom (tényleg nagyon bírom) szerint a pajzsmirigy alulműködés jelenti itt a komoly problémát. Az előző posztban írtam, hogy megunván a „gondos” kórházi kontroll kezeléseket úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányítást és felkerestem egy magán endokrinológust. A hölgy első blikkre nagyon szimpatikus volt, szerinte gyakorlatilag minden rossz volt, amit eddig csinált a másik orvos (nem ezért volt szimpatikus), úgyhogy egy másfajta kezelést, vitaminokat rendelt el. Valamint egy rövid időn belüli vérvétel kontrollt (itt mindenki tiszta Mr. Grey, kontrollmániás…)
Lényeg, a lényeg, hogy a vérvétel egy olyan pillanatban történt, ami éppen egy kedvező állapotot írt le, úgyhogy a doktornő beigazolódni látta a szavait, előírta azt a kezelést, amely már a korábbiakban is pajzsmirigy alulműködésből pajzsmirigy túlműködést generált és kontrollt három(!) hónap múlva. (Ezt azért emelem ki, mert pont ő mondta, hogy ebben a helyzetben havonta kellene kontrollja járni, nem pedig háromhavonta).
Minderre most azért térek ki ilyen részletesen, mert a nőgyógyász kilátásba helyezett őszre egy műtétet. Azt mondta, ha addig sem történik semmi, akkor célszerű lenne egy laparoszkópiás műtétet elvégezni, megnézni, hogy nincs-e endometriózis és bármilyen nemű elzáródás belül, ami meggátolja a teherbeesést. Amíg ez nincs meg, addig nem javasolná az inszeminációt sem. Bár azt megemlítette, hogy ő bízik benne, hogy a pajzsmirigy alulműködés okozza a problémát és nem lesz szükség a műtétre. (Azért hozzáteszem, hogy ebben nálam jobban senki sem bízik).
Szóval ennyi vélemény mellett úgy döntöttem, hogy meghallgatok még egyet. Végül is miért ne? Egy kedves blogtársamtól (aki sajnos szintén hasonló cipőben jár, mint én, de reménykedünk) megkaptam egy olyan orvosnak az elérhetőségét, aki nőgyógyász és egyben endokrinológus (micsoda Kánaán, hogy én róla miért nem hallottam eddig??) Úgy gondoltam két irányból támadok az új doki felé. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy nőgyógyászati szempontból ő is a műtétet tartja-e a következő állomásnak, másrészt endokrinológiai szempontból érdekelne, hogy mi a javaslata az előírt kezelésekre.
A jövő héten van nála jelenésem, jelentkezem hamarosan a véleménnyel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: