A kórházban

Ugyan még javában tart a vizsgaidőszak, de bizonyos indíttatásra (remélem, magára ismer 🙂 ) úgy gondoltam, hogy egy kicsit félrerakom a Btk-t és megírom, hogy miért is jártam decemberben kórházban.

Nos, a nőgyógyászati rákszűrésem – sorozatos – nem megfelelő eredményei hozták magukkal a december közepi műtétet. Az időpontját már legalább egy hónappal korábban kitűztük, így volt elég időm lélekben felkészülni rá.

Először műtét előtti vérvételen jártam, ahol többek között – életemben először – meghatározták a vércsoportomat is. 8 (!) ampulla vértől szabadítottak meg, az ájulás szélén jöttem ki a laborból. A műtét előtti napon már nem dolgoztam, hogy kellőképpen tudjak hangolódni a másnapra (tisztára, mint egy wellness).

A műtét napján reggel fél 8-ra kellett megjelenni a kórházban, ahol kb. egy órát álltam sorban az alagsori betegfelvételnél. Bár megkívánták tőlem a pontos érkezést, igazából mindegy volt, mert egy hölgy dolgozott csak a felvételi pultban és hiába a hipermodern, felújított intézmény, a betegfelvétel kézzel történt, rendkívül lassan, igazi kórházi kartonra!

Ezután fel kellett baktakni a második emeleti nőgyógyászati osztályra, ahol újabb várakozás után a nővérke megmérte a vérnyomásomat (ami meglepő módon egészen alacsony volt), feltett egy pár kérdést, majd bevezetett abba a kórterembe, ahol az ágyam volt. Kicsivel később egy újabb hölgy jelent meg, aki elkísért egy másik szobába, ahol újabb adatokat vettek fel.

A várakozás hosszú órái

Ezután csak tébláboltam jobbra-balra, vártam a „végzetem”. Az ötágyas kórteremből szépen lassan mindenkit elvittek már műtétre, csak én maradtam. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez nem is baj, hiszen a műtéti kiírás úgy történik, hogy a súlyosabb műtéteket végzik hamarabb, tehát minél később kerül rám sor, annál jobb. Persze olyan szempontból meg nem, hogy akkor már reggel óta nem ehettem és ihattam semmit.

Olyan fél 10 magasságában bejött hozzám a nőgyógyászom (most is megnyugtatóan mosolygott) és elmagyarázta mi is fog történni a műtét alatt. Mondtam neki, hogy ez nekem sok, inkább csak arra válaszoljon, hogy fel fogok-e ébredni. 🙂 (borzasztóan paráztam az altatástól). Természetesen a szokásos megnyugtató mosolyával közölte, hogy „hát persze”. Ezután csak vártam és vártam.

A műtőben

Majd 11 óra előtt egy kicsivel megjelent egy marcona úriember, aki közölte, hogy kövessem őt a műtőbe. Nem tehettem mást, engedelmeskedtem ezen kedves „kérésnek” és követtem őt. A műtő előtt még várattak egy öt percet, aztán irány a „zöld szoba”. Ott aztán egyből letámadtak a maszkos, hajhálós emberek (altatóorvos és társai) és kaptam az instrukciókat (asztalra fel, kezet kifeszíteni, ne mozogjon, stb.) Kérdeztem az altató orvost, hogy mennyi ideig fog ez tartani, azt mondta, hogy 10 perc a műtét, 12 perc az altatás és 8 másodperc múlva már aludni is fogok.

A következő emlékem, amikor még ott a műtőben valamennyire magamhoz tértem és mondta a nőgyógyász, hogy minden rendben ment. Ezután a marcona úriember visszagörgetett a szobába, áttett az ágyamra, jött is a férjem, én meg bealudtam.

Utána

Délután volt már, amikor újra tiszta volt a tudatom, kicsit már lehetett enni és inni és élvezni a szobatársak társaságát. A nőgyógyászom is meglátogatott még a délután folyamán kétszer. Elmondta, hogy minden rendben ment a műtét alatt, vizsgálatra küldik az eredményeket. Pihenjek és ne aggódjak.

Az éjszaka nem volt valami felemelő, mindig akadnak problémák olyan helyen, ahol 5 ember össze van zárva, pl. egy mindig allergiás a friss levegőre, hangosan csoszog a fürdőszobáig, csámcsogva eszik és hajnali fél hétkor már telefonál. És ha ez az ember egy és ugyanaz, na akkor már régen rossz. Ráadásul az ágy is borzasztóan lyukas volt. 

Szerencsére másnap reggel hazaengedtek, így már nem kellett tovább az igazán remek kórházi koszton élni.

Az elbocsátó szabályok az alábbiak: négy hétig nincs uszoda, kádban üldögélés, tampon használat, szexuális élet, emelgetés, edzés. Pff…. Már csak egy hét… Kitartás…. 🙂

És az én tanácsaim: járjatok rendszeresen rákszűrésre. Egy kis időt vesz csak el az életedből, de megmentheted azt vele.

Ha tetszett az írás, gyere és látogass el a facebook oldalamra is.