Nem állunk olyan régi viszonyban egymással. Korábban csak két alakalommal vettem részt relaxáción, mindkétszer a korábbi pszicho dokik próbálkoztak vele és nem vált be.
De most. Valami történt.
Először most is kissé szkeptikus voltam, amikor a műtét előtt Nóri javasolta, hogy csináljunk egy mély relaxációt, ami segít elképzelni, hogy mi fog ott történni, segít elengedni a félelmeimet. Nem nagyon hittem benne, de úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljuk meg? Nem voltak rossz élményeim a relaxáció alatt és nem tudom, hogy ezért, vagy a placebo hatás miatt, de tényleg nem izgultam halálra magam a műtét előtt.
Tegnap eljött egy újabb relaxáció ideje. Több alkalommal beszéltünk már arról, hogy én nem tudom terhesnek elképzelni magam. Az én fejemben ez úgy zajlik, hogy tartom a kezemben a két csíkos tesztet, örülünk, aztán a következő kép már az, amikor megszületett már a baba és otthon vagyunk vele. A kettő közötti uszkve 9 hónap nálam nem létezik. Nóri javaslatára tegnap csináltunk erre egy relaxációt, hogy megnézzük van-e bennem valami lelki elakadás a terhességgel kapcsolatban. Lássuk:
Lefekvés, lazulás, Nóri szépen, lassan mondja a szöveget, hogy mely irányba is tereljem a gondolataimat.
Első kép: a pozitív teszt
Mit érzek most? Hatalmas örömet, azt a „nem akarom elhinni” érzést. Sírok a fürdőszobában, szorongatom a tesztet. Behívom a férjemet, együtt sírunk, örülünk. Jó érzés, jó gondolatok. Melegszik a szívem.
(kép: life.hu)
Második kép: a terhesség korai szakasza, amikor még nem látszik, nem tudják
Hatalmas büszkeséggel az arcomon járkálok. Azt gondolom, hogy valami kiválasztott vagyok, mert van egy olyan titkom, amit a férjemen kívül senki sem tud. Boldogok vagyunk. Újabb jó érzések.
(kép: babanet.hu)
Harmadik kép: a terhesség félideje, amikor már látszik, mások is tudják
Már nem olyan jó a helyzet. Jönnek a kéretlen tanácsok. Ezt így csináld, azt meg úgy. Nekem ez vált be, csináld te is ezt. Utálom a kéretlen tanácsokat. Nem jó érzések kavarognak bennem. Ha már látszik a terhességem, akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy szexelünk. A szüleim előtt is. A barátok előtt is. A munkatársaim előtt is. A főnököm előtt is. Nem akarom, hogy azt gondolják rólam, hogy szexelek. Senkinek semmi köze hozzá. (Negatív képek, nem jó érzések, elakadás tapasztalható. Basszus, nem is tudtam, hogy ennyire prűd vagyok…)
Negyedik kép: a terhesség vége, közvetlenül a szülés előtt
Közvetlenül a szülés előtti időszakra tudtam csak megbarátkozni a baba gondolatával. Addig azt éreztem, hogy egy idegen van a testemben. (Nem jó érzés, újabb elakadás). A szülés előtti időszakra már megváltozott a viszonyunk, kommunikáltunk egymással, simogattam, amire ő reagált. Vártam az érkezését.
(kép: napidoktor.hu)
Ötödik kép: a szülés utáni aranyóra
Közvetlenül a születés utáni egy óra. Hárman vagyunk. A baba csak figyel, néz ránk, nagy pislogó szemekkel. Csodaszép gyerek. Sírunk mindketten. Elmondhatatlan érzések. (Ja, és a baba egyébként fiú, ami megint csak fura, mert én mindig úgy gondoltam, hogy lányom lesz).
Hatodik kép: pár hónappal később
Állok a kiságya mellett, énekelek neki (szegény gyerek). Mosolyog rám (már ekkor udvarias, nem akarja szemberöhögni az anyját a hangja miatt). Jár keze, lába, gőgicsél. Cukipofa. Anyatigris vagyok. Mindent én tudok a legjobban. Senki nem tudja, hogy mi jó a gyereknek, csak én. Egész nap vele vagyok, a karjaimban hurcibálom. Jáááájjjjj….
Nóri szerint a negatív érzésekkel lesz egy kis dolgunk, de megoldhatóak a problémák. Hogy az anyatigris énemmel mit tudunk majd kezdeni? Hááátt… Szegény férjem… 🙂
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blogkövetésre és gyere, látogasd meg a facebook oldalamat is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: