Sportolok

Nem olyan régen írtam Nektek arról, hogy életmódváltásra adom a fejem. A táplálkozásomat már egy ideje reformálom, azt gondolom, hogy egész jó úton haladok vele, de nagyon messze még a vége. Mivel azonban a táplálkozás változtatása nem elég ahhoz, hogy elérjem azt, amit szeretnék, így egy másik irányból is dolgozom. Nevezetesen sportolni kezdtem.

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy eddig nem csak a tévében láttam sportot, hiszen egy ideje jártam már rendszeresen pilatesre (ezt most is csak a műtét miatt hanyagoltam eddig), illetve volt egy jó pár kalandom két keréken is.

Rólam tudni kell, hogy ha kitalálom, hogy márpedig én most sportolni fogok, akkor egy ideig rettentően lelkes tudok lenni. Megyek előre, mint egy bulldog, mindent akarok, most azonnal, egyszerre. Aztán egy idő után rendszerint egy kicsit alább szokott hagyni ez a fenenagy lelkesedés. Először csak „jajvéletlenüléppenakkor” lesz egy másik programom, amit nem tudok kihagyni. Aztán, ha már az előző edzést kihagytam, akkor már kihagyom a következőt is, mert ugye a múlt héten sem voltam. És így múlik el a világ dicsősége. 🙁 Kicsit féltem is, hogy most ez fog történni a pilatessel is (a több hetes kényszerpihenő miatt), de nem így van, holnap megyek és már alig várom. 🙂

forrás: flickr.com

Azt gondolom, hogy az életmódváltásom most fog sikerrel járni. Hogy miért? Nem, nem azért, mert megígértem, hogy itt is írok róla és milyen ciki lenne feladni. 🙂 Hanem azért mert (mint ahogy már korábban is írtam), most először érzem azt, hogy én akarom. Én és magam miatt, nem más miatt. Megérettem végre a feladatra. 🙂

De nézzük inkább a múlt heti aktivitásomat:

Bringázás

Kezdetnek egyik napon bringával jöttem dolgozni. A munkahelyem a lakásunktól kb. 2,5-3 kilométerre található, így elég könnyen kivitelezhető ez a folyamat. Reggel csodaszép napsütés fogadott, úgyhogy nem esett nehezemre a bringára pattanni (persze ott kiderült, hogy csak az ablakon keresztül olyan csodás az a napsütés, mert a valóságban eléggé hideg van). De mindegy is, én büszke voltam magamra, amikor 20 perccel később, remegő lábbal leparkoltam a munkahelyem kerékpártárolójában. No de délután, csodálatosan szakadó esőben bringázhattam haza. De nekem most ez sem szegte kedvem, ma reggel is bringával jöttem.

forrás: onleany.blog.hu, peszter rajza

Úszás

Szombaton este úszni voltunk a férjemmel. Azért jó ilyenkor menni, mert ebben az időszakban már nem nagyon vannak már családosok, kisgyerekesek, illetve öreg nénik/bácsik az uszodában, akik az összes sávot elfoglalják. Félreértés ne essék, semmi bajom nincsen a családosokkal és az öregekkel, (nagyon jó dolog, hogy sportolnak) de ilyenkor télvíz idején az uszodának csak a beltéri medencéje üzemel, összesen 10 sávval, ami elég kevésnek bizonyul. És mivel én sem vagyok egy Hosszú Katinka, így szeretek abban a szélső sávban „hasítani”, ahol a medence szélén van egy kis perem, ahova biztonságosan le tudom tenni a lábamat, ha arra van szükség. Szóval szombaton megvolt a 14 hossz a 25 méteres medencében. Dacára annak, hogy a szélső sávban volt egy anyuka és a két kislánya, akik következetesen úgy úsztak, hogy az egész sávot elfoglalták. (Akik nem járnak usziba, azok kedvéért írom, hogy az úszásnak is van etikettje. Az egyik irányba a sáv egyik szélén mész, visszafele pedig a sáv másik felén. Olyan mint egy 1×1 sávos országút.) Ja, és a fentieken túl arra is rájöttem, hogy a hátúszás baromi fárasztó.

forrás: Erzsébetfürdő, Mórahalom

Túrázás

Mindezek után még éreztem magamban a buzgó energiát, ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy vasárnap túrázni megyünk. Másfél éve kezdtük el a Kéktúrát, ezért úgy gondoltuk, hogy itt lenne az ideje megcsinálni egy újabb szakaszt. Vasárnap reggel kicsit elszöszöltük az időt, így már 11 óra is elmúlt, mire elindultunk otthonról és déli 12-t is elütötte már a harang, amikor Hűvösvölgyben nekiláttunk megkezdeni az aznapi penzumot. Elég nagy szerencsénk volt az időjárással, mert nagyon szépen sütött a nap és egy kis gyaloglás után már nem is fáztunk, cserébe jó nagy sár volt az erdőben mindenhol.

Szeretek túrázni, mert ilyenkor születnek a világmegváltó gondolataim, nagyon kreatív tudok ám lenni. Ilyenkor magamhoz ölelném a világot, 36 óra sem lenne elég egy napra és a csillagokat is le tudnám hozni az égről, annyi, de annyi mindent szeretnék csinálni.

Azért is szeretek túrázni, mert ilyenkor rengeteget beszélgetünk a férjemmel. Most végső elhatározásra jutottunk arról, hogy hova szeretnénk menni idén nyaralni. Kilométereken keresztül beszélgettünk arról, hogy merre fogunk menni, mit fogunk csinálni, mit fogunk megnézni. Szóval jó kis nap volt a tegnapi. Összesen 16,2 km-t gyalogoltunk és több, mint húszezer lépést tettünk meg (éljen a lépésszámláló 🙂 ).

A múlt heti aktivitásom számokban:

• 4×3 km bringázás (2 nap az otthon és a munkahely között)
• 14 hossz úszás (25 m-es medencében)
• 16,2 km gyaloglás

Hajrá tovább előre. (Szerintem kicseréltek az ufók) 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blogkövetésre, vagy gyere és nézd meg a facebook oldalamat is.