A napokban újra Árvai Nóránál jártam, akivel azt tűztük ki célul, hogy utánanézünk annak, hogy mitől is lehet bennem egy gát a terhesség bizonyos szakaszaival kapcsolatban. Nóri azt javasolta, hogy próbálkozzunk meg ezúttal a haptonómiával.
Bevallom korábban sosem hallottam még erről az eljárásról, így kíváncsian (és azért egy kicsit félve is) vágtam bele ebbe a kalandba:
„A haptonómia alapja a tisztelet, a feltétel nélküli elfogadás, a nyitottság és a jelenlét. Ez az érintésen keresztül is kinyilvánított attitűd lehetővé teszi a másik ember számára a teljes biztonság és bizalom megtapasztalását. A haptonómia a szomatoterápiák körébe tartozik. A szomatoterápia alapja a test emlékezetének megszólítása. A bennünket érő hatások és a velünk történt eseményekre adott reakcióink sajátosan kódolódnak testünkben, s bár sejtjeink megújulnak, de ebben a megújulásban továbbadják a múlt tapasztalatait. Így őrződik meg testünkben fogantatásunk pillanatától egész életünk, így hordozza magában a jelen pillanat történetünk egészét.
(forrás: haptonomia.hu)
Amikor megérintünk valakit, akkor mindezzel kapcsolatba kerülhetünk, gyakran a magzati időkig visszamenően, mert nyitottan hallgató tenyerünkön keresztül, a bizalom és a biztonság légkörében megnyílik számunkra az ő testébe íródott története, személyisége, lényegisége.
A haptonómiás segítségnyújtás alapja a terapeuta és a kliens közötti közös érzelmi tér létrehozása. Ebben a biztonságos közegben megnyílhat a kliens, megszólalhat régóta elfeledett, tudattalanban rejtőző szenvedése. A kliens mintegy „átadja”, áthelyezi az érzelmeit, emlékeit a terapeuta által felajánlott térbe. Ezáltal megkönnyebbül, felszabadul, megéli önmaga teljességét, megerősödik és képes „szembenézni” a múlt fájdalmaival, ami lehetővé teszi, hogy elinduljon a gyógyulás, a változás folyamata.” (forrás: Belső Tér Központ)
Meg kell, hogy mondjam, az ilyen dolgokat illetően én elég földhözragadt ember vagyok: a spiritualitás, a relaxáció, az agykontroll, stb. egy kicsit távol állnak tőlem. Gondoltam eddig legalábbis (de azt pl. simán el tudom képzelni, hogy Ryan Gosling randira hív 🙂 ).
Még a korábbi relaxációk előtt is azt gondoltam, hogy olyan nincsen, hogy én elengedem magam és nem gondolok semmire. Én kérem, mindig gondolok valamire. Aztán megtörtént az első relaxáció, majd a második is és én egyre inkább elképedtem. Mi történik velem? Lehetséges ez?
Az én haptonómiám
Fekvő testhelyzetben vagyok, Nóri a fejem fölött ül. Szem becsuk, lazít, megnyugszik. Instrukció: amikor megérinti valamely testrészemet (fej és has érintéséről beszélünk), azt kell gondolnom, hogy valamilyen formában összekapcsolódunk. Hogy milyen formában az teljes egészében rám van bízva.
Először a fejemet érintette meg különböző helyeken, minden alkalommal egy olyan kép jelent meg előttem, hogy én az űrben vagyok (?), egy fém asztalon fekszem, körülöttem földönkívüliek beszélgetnek és elemezik a papírjaimat (biztos sok filmet nézek). A kapcsolódás formája olyan, mint a Mátrixban (mondom, hogy sok filmet nézek).
(forrás: Mátrix Újratöltve)
Kezdetben nagyon zavaros minden, majd egyre letisztultabb lesz egy kép. Két kisbaba képe jelenik meg előttem, akik az anyukájuk hasában vannak. Az egyik nagyobb, mint a másik és folyamatosan növekszik. Ő a domináns. A másik egy idő után életképtelenné válik és meghal. Riasztó és megdöbbentő képek. Vajon ez történt velem anya hasában? Volt egy ikertestvérem, akiről senki sem beszél? Vagy esetleg nem is tudta ő sem?
A fejem után a hasamat érinti Nóri, ezzel szimbolizálva a női termékenységi szerveket. Újabb képek jelennek meg előttem. A testemen kívül vagyok és beszélgetek egy olyan „lénnyel”, aki először úgy néz ki, mint Casper (már megint a filmek), később pedig átalakul egy fiú kisbabává.
(forrás: Casper)
Az alábbi dialógus játszódik le kettőnk között:
– Én: Mikor jössz már el végre hozzám?
– Ő: Nyugalom anyám, hamarosan érkezem.
– Én: De mégis mikor?
– Ő: Hamarosan.
(Eközben melegséget kezdek érezni a hasamban.)
– Ő: Érzed ezt a melegséget a hasadban?
– Én: Igen.
– Ő: Ő lesz a testvérem, de Ő nem fog veletek maradni. 🙁
(Még több melegséget érzek a hasamban.)
– Ő: És most érzed ezt a melegséget a hasadban?
– Én: Igen, sokkal erősebben.
– Ő: Ez leszek én és én veletek is maradok.
– Én: De mikor jössz már?
– Ő: Nyugalom, hamarosan.
– Én: És honnan tudod, hogy jönni fogsz?
– Ő: Onnan, hogy én választottalak téged az anyukámnak.
A végén a távolból megjelenik egy szőke kislány is, aki azt kiabálja, hogy ő is szeretne jönni, de a kis beszélgető partnerem leszereli azzal, hogy ő is jöhet majd, de csak később.
A haptonomóia véget ér. Teljes döbbenet. Mi történt? Ez létezik? Ilyen lehetséges? Kivel beszélgettem?
Nóri szerint nagyon ügyes voltam. Nagyon jó, hogy ennyi képet láttam rögtön az első alkalommal. Legközelebb kielemezzük őket. Addig pedig emésztgetem a „látottakat.”
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blogkövetésre, vagy gyere és látogasd meg a facebook oldalamat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: