Végre-végre felvirradt a nap, amikor is megejtettük életünk első (hjajjjj és milyen jó lenne azt írni, hogy utolsó) inszeminációját.
A múlt hét végén jártam a nőgyógyásznál a peteérést vizsgáló ultrahangon, ahol megállapította, hogy a petesejt nagyon szépen nő (spontán, mindenféle hormonális beavatkozás nélkül) és adott neki még két napot, hogy elérje a maximális méretet, a minél nagyobb siker érdekében.
Meg is volt az izgulás egész hétvégén, ami így nézett ki: „Mi lesz, ha túlnő?” „Mi lesz, ha elkésünk?” “Mi lesz, ha már nem lesz mit megtermékenyíteni?” Minderre a férjem totál nyugodtan közölte, hogy az orvos nyilván tudja, hogy mit beszél, elég sok ilyet látott már, úgyhogy NYUGI. 🙂
(forrás: pixabay)
Végre valahára felvirradt a hétfő (ember nem várta még így a hétfőt) és mehettünk a kórházba. Már negyed 8-kor ott toporogtunk a betegfelvételen, mondván, nehogy lekéssünk bármit, mert a nőgyógyászom kilátásba helyezte, hogy ha negyed 9 utánra sikerül csak időpontot egyeztetni, akkor sajnos ő már nem fogja tudni megcsinálni, mert nem lesz bent.
Megtaláltuk az andrológiát (nem is tudtam, hogy itt végzik az inszemet) és várakoztunk. Fél 8-kor megjelent az asszisztens hölgy (akivel leegyeztettem eme korai időpontot) és kértünk tőle egy steril poharat, amiben a „mintát” be lehet szolgáltatni. 🙂
Szóval, Férj el, „anyaggyűjtés” címén, én pedig ez idő alatt hoztam a váróban az idegesítő beteg prototípusát: megkérdeztem az asszisztensnőt, hogy „Ugye nem fog fájni?”, majd pedig tájékoztattam, hogy az én dokim azt mondta, hogy ő bizony csak negyed 9-ig található az épületben, úgyhogy, ha a férjem elvégezte, amit megkíván a Haza, úgy jó lenne, ha neki is látnánk a dolognak. (Képzelem, hány ilyet hallott már). Szerintem a hölgy jól szórakozott rajtam, mert csak annyit mondott, hogy persze, de ne izguljak, a doktor úr úgysem fog negyed 9-kor eltávozni.
(forrás: pixabay)
Leültem, próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, időközben a férjem is visszatért a mintával, amit át is adtunk a hölgynek. Legalább fél órás várakozás következett, ami időt én arra próbáltam felhasználni, hogy telepatikus úton irányítsam az asszisztens hölgyet, hogy kerítse elő a nőgyógyászomat. Most. AZONNAL.
Főleg miután megláttam az orvost, hogy ki venne kezelésbe, ha kicsúsznánk az időből. Feljajdultam és azt mondtam, hogy nemnemnem. Ő aztán nem. Tudjátok, az a mogorva, öreg, senkihez sem kedves fajta… Jaj…
Szerencsére fél 9 után nem sokkal megláttam felbukkanni az én „emberemet” a folyosón, megnyugodtam és már csak azon izgultam, hogy fog-e fájni.
Jelentem nem. Mondták már korábban is, hogy kb. olyan lesz mint egy rákszűrés. És tényleg. A doki megállapította, hogy eléggé hátrahajlik a méhem (ami egyébként nehezítheti a természetes teherbeesési folyamatot). Felfecskendezte az anyagot (javaslom, ilyenkor semmi esetre se nézzetek oda, hogy milyen szerszámokat használnak!), egy pár percet kellett még ott helyben pihenni és kész is voltunk. A hasam mondjuk egész nap erősen görcsölt, de azt mondták, hogy ez estére el fog múlni. Így is lett.
Azt mondta a nőgyógyász, ha nem járunk sikerrel, akkor se keseredjünk el, mert célszerű három egymást követő hónapban is megcsinálni az inszemet, hiszen spontán peteérés van, nincs szükség hormonos stimulációra. Nem árult zsákbamacskát, elmondta azt is, hogy az inszemináció sikeressége kb. akkora, mint egy természetes szeretkezés közbeni teherbeesésé, tehát olyan 15-20%. Azzal a különbséggel, hogy itt annyival könnyebb a spermiumok dolga, hogy nem kell megtenniük az utat a petevezetékben, hanem közvetlenül a petesejt mellé helyezik őket.
(forrás: nlcafe)
A spermiumokról egyébként újfent megállapították, hogy nagyon jó minőségűek, úgyhogy a férjemen semmi sem múlik. (Bár azt azért megemlítette, hogy egy kórházi wc-ben anyagot szolgáltatni úgy, hogy közben köhögnek, köpnek és megpróbálják rá törni az ajtót, nem egy leányálom). 🙂
Szóval most várakozó állásponton vagyunk. Hamarosan kiderül lesz-e eredménye a hétfői próbálkozásnak. Izgulok.
Ha tetszett a bejegyzés és kíváncsi vagy a következőre is, iratkozz fel a blogkövetésre, valamint gyere és nézd meg a facebook oldalamat is.
(kép: twinkieminions.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: