Az inszeminációt követően 3 nappal Nórival megint haptonómiáztunk. Elmondta, hogy a haptonómia abban is tud segíteni, hogy meg akarjon foganni az a baba és ha már megfogant, akkor meg is maradjon.
Azt mondta, hogy bizonyított tény, hogy a terhesség alatt haptonómiára járó anyukák könnyebben szülnek, a gyerekük is sokkal nyugodtabb lesz a későbbiek folyamán.
(forrás: szeretemagyerekem.hu)
Szóval, fekvő testhelyzet, ellazulás, csatlakozás (korábbi haptonómiás kísérletről itt olvashatsz). A csatlakozás ezúttal nem mátrix formájában történt, hanem inkább olyan volt a közöttünk lévő szál, mint az erős indák az esőerdőben.
Nem kellett sokat várni az első képek megjelenésére. Majd szépen folyamatosan jött egymás után a többi is. Az időben folyamatosan ugráltunk, nem kronológiai sorrendben követték egymást a képek.
Első kép: a megfogant baba azon gondolkodik, hogyan hívja fel a külvilág (anya) figyelmét arra, hogy vele bizony már számolni kell. Legyen sokat éhes? Az nem jó, mindig éhes. 🙂 Menjen sokat pisilni? Az sem jó, így is sokat jár pisilni. 🙂 Hát akkor hányjon. De olyan istenesen. (Mert anya nem szokott hányni, még olyankor sem, ha másnapos, inkább egész nap rosszul van, ahelyett, hogy hányna egy jót).
Második kép: anya (vagyis én) hányok. Fölöttem egy gyerek áll és kérdi, hogy mit csinálok? Válaszolok neki, hogy épp hányok. Megjegyzi, persze azért, mert én már ott vagyok a pocakodban.
Harmadik kép: már hároméves forma a gyerekünk (egyértelműen kisfiú) és vigyorogva jön haza, hogy leelőzte apát a bringázásban. 🙂
(forrás: babaszoba.hu)
Negyedik kép: süti tésztát gyúr a szintén három éves gyermek. Tiszta liszt mindene.
Ötödik kép: cuki farmernadrág és kockás ing van rajta. Megkérdezi, hogy miért szoktuk őt „kiskrampónak” hívni, hiszen nem is ez a neve.
Hatodik kép: tanulóbiciklin „teker” haza az óvodából. Alig érem utol.
Hetedik kép: kézen fogva sétál a mostoha tesójával (a férjem első házasságából született lánya, jelenleg 13 éves) és azt mondja nekem: Anya, ha nagy leszek, én őt fogom feleségül venni. 🙂
(forrás: nlcafe.hu)
Nyolcadik kép: születése után nem sokkal otthon vagyunk a kis szobájában, ahol a falon minion képek vannak (szeretem a minyonokat na… Igen… Én…) És ezen morfondírozik magában, hogy mik lehetnek azok a sárga kis izék a falon. Nem tudja, de tetszik neki.
Hogy ezek a képek mikor válnak valósággá? Most? Vagy legközelebb? Vagy utána? Vagy csak évek múlva? Ki tudja…
Ha tetszett a bejegyzés és olvasnál még, iratkozz fel a blogkövetésre, valamint megtalálsz a facebookon is.
(kép: twinkieminions.com)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: