A gyerek, mint válóok?

Mostanában sokat beszélgetünk a férjemmel arról, hogy milyen lelki akadályai (mivel úgy néz ki, hogy fizikai nem igazán van) is lehetnek a sikertelenségünknek. Sokat beszélgettünk arról is, hogy mindketten nagyon féltjük a kapcsolatunkat az előttünk álló feladattól.

Most persze lehet ránk a követ vetni, hogy minek az ilyeneknek egyáltalán gyerek? Biztos nem is akarunk igazán gyereket, mert ha akarnánk, akkor ez nem is merülne fel bennünk. Hiszen egy kapcsolat megkoronázása a gyerek, azért élünk, hogy gyerekünk legyen, gyerek nélkül nem élet az élet, gyerek nélkül nem vagyunk egy család, blablabla…

DE!

A férjemmel négy és fél éve vagyunk együtt, abból két és fél éve vagyunk házasok. Vele együtt egy olyan minőségi kapcsolat jött az életembe, amiről korábban álmodni sem mertem. Nem gondoltam, hogy létezik ilyen kapcsolat férfi és nő között, azt gondoltam, hogy ilyen csak a mézes-mázos amerikai filmekben van (boldogan éltek, míg meg nem haltak). És most nem arra gondolok, hogy soha nincsenek nézeteltéréseink, nem szoktunk vitatkozni, nincsenek köztünk súrlódások. De vannak. Azonban ennek ellenére (vagy ezekkel együtt) nagyon is jól működik a mi kettősünk a mindennapokban és akarva-akaratlanul mindketten gondolunk arra, hogyha a párosunkhoz csatlakozik egy gyerek, akkor ez a sok munkával kialakított és fenntartott harmónia borulni fog.

(kép: pixabay)

A minap sokat beszélgettünk Árvai Nórival is arról, hogy ezek a gondolatok komolyan gátolhatják a teherbeesés sikerességét. Mert van ugye a fizikai ösztön, hogy igen kell, szeretnénk, a legnagyobb csoda lenne a kettőnkből összerakott kis élet. Ugyanakkor ott van a lelki oldal, hogy gyerekkel már nem lesz olyan a kapcsolatunk, mint korábban. Teljes lesz, de másképpen teljes, mint most. És őszintén, ettől mindketten nagyon félünk.

Nóri azt mondta, hogy nagyon bámulatosnak tartja bennem, hogy ezt így meg tudom fogalmazni és ki is merem mondani. Mert a tapasztalata szerint az emberek (főleg a nők) azt gondolják a terhességről és az utána következő időszakról, hogy egy rózsaszín felhőn üldögélnek, körülöttük forog a világ, megvan végre a gyerek és minden happy. És ez így is fog maradni. A fenéket.

A férfi és a nő kapcsolata gyökeresen megváltozik.

Elsősorban apa és anya lesz belőlük és csak utána férj és feleség. A férfi továbbra is eljár dolgozni, érik a külső ingerek, folyik az élete tovább. A nő otthon marad a gyerekkel, nem érik külső ingerek, egész nap a gyerekkel van, ebből kifolyólag érthető, hogy csak arról tud beszélni, hogy ma ettünk, aludtunk, kakiltunk, stb… És ha nem figyelnek oda, akkor egy idő után észrevétlenül elsiklanak a másik mellett, már nem együtt fognak élni, hanem egymás mellett. Mire pedig felébrednek, azt látják, hogy akit korábban szerettek, az most már csak egy idegen számukra. (Egy pszichiáter előadásában hallottam, hogy a gyerekes párok naponta átlagosan kb. 30(!) percet kommunikálnak egymással és ebben már benne van, hogy mit vegyünk a boltban, ki vigye oviba a gyereket, stb… Ez azért riasztó adat, nem?)

(kép: pixabay)

Nem olyan régen olvastam egy statisztikát is arról, hogy a válások leggyakrabban a gyerek(ek) születése utáni 3-4 évben következnek be. Mert addigra a párok elhidegülnek egymástól, sok esetben félrelépés, hűtlenség történik (ami egyébként a vezető válóok a magyarországi bontóperekben).

A beszélgetésünk során kérdezte is Nóri, hogy van-e olyan gyerekes párkapcsolat a közvetlen környezetünkben, akik jó például szolgálhatnának. És azt kellett mondanom, hogy nincsen. Nincsen olyan gyerekes pár, akikre azt mondanám, hogy igen, az ő kapcsolatuk követendő példaként szolgálhatna. Hogy igen, így is lehet csinálni. És azért így nagyon nehéz. Mert persze lehet azt gondolni, hogy mi majd mások leszünk, mi majd jól fogjuk csinálni, mi leszünk a kivételek. De mi van, ha mégsem? És ott az örökös félelem, hogy mi van, ha mégsem? Csak remélni tudjuk, hogy tényleg mások leszünk. Hogy nekünk tényleg sikerülni fog.

Ha tetszett a bejegyzés és nem akarsz lemaradni, akkor iratkozz fel a blogkövetésre, valamint gyere és látogass el a facebook oldalamra is.

(kép: twinkieminions.com)

<a href=”http://www.bloglovin.com/blog/14819885/?claim=6uqbayu34zz”>Follow my blog with Bloglovin</a>