Apró örömök

A múlt héten sok olyan tevékenységben volt részem, amelyek kellemes emlékkel töltenek el, szívesen emlékszem rájuk vissza. Ezekből szemezgetek most Nektek egy kicsit.

Hétfőn részt vettem egy előadáson/workshopon, melyet Zádrovich Aliz tartott, Anya leszek, ha eljön az ideje címmel. Alapvetően az endometriózis miatt akadályoztatott nőknek volt kitalálva a program, de számomra is nagyon érdekes volt. Találkoztam egy pár sorstársammal, akiknek így, vagy úgy, de évek óta nem sikerül a gyermekáldás. Különböző okok miatt, de ugyanabban a cipőben járunk mindannyian. Jó volt kicsit személyesen beszélgetni a sorstársakkal, ugyanakkor szomorú látni, hogy mennyien küzdenek ezzel a problémával.

Csütörtökön újabb jógaórán jártam a SatNam Jóga szervezésében. A női lélek felemelése program keretében ezúttal a belső szépség volt a téma. Beszéltünk röviden arról, hogy mennyire fontos a mai világban, hogy a nő ne csak a testével, hanem a lelkével is foglalkozzon. Természetesen szükség van a külcsínre is, hiszen néha nagyon jól tud esni egy kis vásárlás. De fontos, hogy a nő csak akkor érzi igazán jól magát a vásárolt ruhákban, ha belülről is rendben van. Fontos, hogy foglalkozzunk a lelkünkkel, azzal, hogy nekünk mire van szükségünk. Igenis kell a ma olyan gyakran hangoztatott „én idő”.

(kép: novagyok.hu)

Az órán sok kitartott gyakorlatot végeztünk, melyeknél erősen szükség volt a koncentrációra és a befelé figyelésre. Az erős koncentráció azért is jól jött, mert sokan mászkáltak a terem előtt a folyosón, beszélgettek, vacsorát főztek (!). Az óra végén ezúttal hosszabban meditáltunk, nagyon jól esett. 🙂

Pénteken eljött a nap, amikor elkezdtem szedni a peteérést növelő hormont. Izgatott vagyok, érzem, hogy jó lesz. 🙂 Bringával mentem dolgozni, nagyon szép napsütéses idő volt. Este pedig szintén bringával mentem Árvai Nórihoz, akivel ezúttal a nőiesség megéléséről beszélgettünk. Arról, hogy miként viselkedtem a korábbi kapcsolataimban nőként, miket tanultam belőlük, mit csinálnék most már másképp.

Ja, és Nóri rám pirított… Hogy a pozitív szuggesztió nem csak egy pszicho maszlag. Tessék gyakorolni!! Nem azt mondani mindig, hogy majd ha lesz gyerekünk, meg majd, ha terhes leszek. Nem. Amikor terhes leszek, stb… (Jelentem: elkezdtem gyakorolni…).

Szombaton az egész napot együtt töltöttük a férjemmel. Igazából nem csináltunk semmi komolyat, csak úgy léteztünk. Sétálgattunk a városban, benéztünk egy-két boltba, finomat ebédeltünk, élveztük a napsütést és egymás társaságát. Az utóbbi időben mindkettőnket bedaráltak egy kicsit a hétköznapok. Most jó volt egymással lenni, csak egymással foglalkozni.

(kép: nlcafe.hu)

Vasárnap este színházban járunk, megnéztük végre a Lepkegyűjtőt. Nagyon régóta izgatottan várom már, hogy láthassuk és nem okozott csalódást. Tény és való, hogy nem egy szerelmes, romantikus darab. Bevallom néha még féltem is. Aki szereti a borzongást, annak mindenképpen ajánlom megtekintésre. 🙂

Update: ma reggel is bringával jöttem dolgozni, nagyon jó érzés volt a hűvös levegőt érezni az arcomon, miközben a fülemben a kedvenc számom szólt. 🙂

Apró örömök az életben. Nagyon jó, ha meglátjuk és élvezzük őket. 🙂

Köszönöm, hogy elolvastál. Ha szívesen olvasnál még, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is.

(kép: twinkieminions.com)