Igen, túl vagyunk a másodikon is (az elsőről itt olvashatsz bővebben). Sajnos ennek is úgy zárult az eredménye, mint az elsőnek. Teljesen negatívan. 🙁
Pedig nagyon sok pozitívum történt előtte, ami teljesen bizakodóvá tett. Egyre jobban haladtam a jógával, az ott végzett meditációval, azzal, hogy a figyelmemet megpróbáljam teljesen magamra, a gondolkodásomra irányítani. Igyekeztem kizárni a negatív gondolatokat (több-kevesebb sikerrel). Az egyik ilyen jógaóra után iszonyatosan pozitívan tekertem hazáig, szinte nem is láttam magam előtt a bringa utat, annyira el voltam foglalva a gondolataimmal és azzal, hogy úgy éreztem, minden porcikámban megérettem arra a feladatra, hogy anya legyek. (Megszállt a zen).
(kép: pixabay)
Megérettek a petesejtek
A ciklus 5. napján elkezdtem szedni a Clostylbegitet, hiszen az előző havi fiaskó után (miszerint nem volt spontán peteérésem), nem akartunk még egy hónapot rizikózni. Az 5 napos Closty kúrának meg is lett az eredménye, mert a 12. napi peteérést figyelő ultrahangon megjelent 3(!!) nagy, érett petesejt. Még az ultrahangos doki is le volt döbbenve, amikor figyelte a képernyőt, meg is kérdezte kedvesen, hogy „Maga szed valamit?” Én meg csak pironkodtam egy sor, hogy „Egy kicsit”. 🙂 Le is vonta a konklúziót, hogy „Így készülnek a hármas ikrek”.
Azonnal hívtam is a nőgyógyászomat, aki csodával határos módon éppen elérhető volt, éppen mellette állt az inszemes nővér, így meg is tudtunk állapodni a három nappal későbbi inszeminációban. Minden passzolt. A föld fölött pár centivel repkedve hagytam el a kórházat és írtam a férjemnek egy üzenetet, hogy hétfőn bizony szülők leszünk.
Az inszem
Alig bírtam ki a hétvégét, annyira vártam már, hogy hétfő legyen. Akadtak kis kellemetlenségek a férjemnek az „anyag” leadása közben (többször rá akarták törni a wc ajtót, fura dolgok történtek a mellette lévő fülkében). Nem is értem egyébként, hogy egy kórházban miért nem tudnak rendszeresíteni egy mellékhelységet csak és kizárólag az ilyen alkalmakra? Persze, tudom a választ. De sajnos teljesen megalázó helyzetbe hozzák az embert.
Végül az inszemináció sikeresen megtörtént, utána meg is kérdeztem a nődokit, hogy mennyi petesejtnek van reális esélye a megtermékenyülésre. Azt mondta, hogy hiába van három érett, abból valószínűleg csak egy fog ovulálni és az tud megtermékenyülni (itt egy kicsit nem hittem neki, ugyan már mit tudhat ő, hiszen én pozitívan gondolkodom, hármas ikreink lesznek!!)
Inszem után
Az inszem után két nappal elkezdett úgy görcsölni a hasam, mintha rohadtul meg akarna jönni. És ez kitartott teljes egy hétig. Nem is igazán értettem, hogy most mi is van? Az inszem utáni negyedik napon elkezdtem szedni az Utrogestant is, ami elvileg arra hivatott, hogy segítsen a beágyazódásban. Hát nem segített.
Reménykedtünk, volt hányingerem reggelente, éreztem szurkáló fájdalmat a hasamban. Minden este beszéltünk a kis lelkekhez, hogy legyenek erősek és ügyesek. De hiába.
Két negatív teszt és három napos menstruáció késés után, ma reggel visszavonhatatlanul megjött, így ezt a hónapot is elkönyvelhetjük a sikertelenség oldalán.
(kép: pixabay)
Pedig olyan szépen alakult minden, nem tudom, hogy és hol romolhatott el. Már nem sírok, már csak szomorúság van, de ahogy távolodunk ettől az „élménytől” és közelítünk a következő felé, az érzések átalakulnak. Megbeszéltük a férjemmel, hogy még egy inszeminációs kört bevállalunk (ha minden és mindenki úgy akarja, akkor ebben a ciklusban) és utána a nyárra leállunk a mesterséges kísérletekkel.
Kicsit megviseli mindkettőnket ez az állandó készenlétben állás, a programozottság, mikor mit lehet és mit nem. Megvisel a reménykedés, a tünetek keresése, észlelése.
A szervezetem olyan, mint valami kémiai labor. Állandóan arra figyelek, hogy mikor melyik vitamint, gyógyszert, táplálék kiegészítőt tömöm magamba. Hogy biztosan elteljen 2-3 óra egyes bogyók között, hogy az egyiket étkezés előtt vegyem be a másikat meg étkezés után, a harmadikat meg mindenképp a kettő között. Sok ez így egyszerre nekem/nekünk.
(kép: pixabay)
Szeretnénk élvezni a nyarat, a napsugarakat, a vízpartot, egymás társaságát, mindenféle korlátozás nélkül. Szeretnénk egy kicsit együtt lenni, Ő meg Én.
Ha tetszett ez a bejegyzés és nem akarsz lemaradni a következőről, akkor iratkozz fel a blogkövetésre, valamint gyere és látogass el a facebook oldalamra is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: