Vizsgaidőszak ide, vagy oda, úgy gondoltam, hogy a tegnapi eseményeket muszáj gyorsan „papírra” vetnem és megosztanom Veletek.
A történetet onnan kell kezdenem, hogy már hónapok óta szemezgettem egy bizonyos hellyel, amely alternatív módszereket és megoldásokat kínál a teherbeeséssel küzdő nők számára. Hosszadalmas időpont egyeztetés után végül két héttel ezelőtt eljutottam életem első Access Bars & Body kezelésére, tegnap pedig a másodikra. Rengeteg oldalt néztem végig ezzel kapcsolatban és mindenhol hasonló ismertetők szerepelnek:
„Tudtad, hogy 32 pont van a fejeden (pl. pénz, kontrol, kreativitás, szomorúság, öröm, szexualitás, öregedés, stb.), amit ha gyengéden megérintenek, erőfeszítés nélkül el tudod engedni mindazt, ami miatt képtelen vagy az el/befogadásra? Ezeknek a pontoknak az érintésével, elkezdesz megtanulni el/befogadni bármit az adott témával kapcsolatban. Ezek a pontok tartalmazzák mindazokat a gondolatokat, ötleteket, hiedelmeket, érzelmeket, tényezőket, amiket életek során eltároltál. Itt az alkalom, hogy elengedj mindent! Minden Bars kezelés 5-10 ezer évnyi korlátot tud feloldani arról az életterületről, amelynek a pontjait érintik. Ez egy nagyon tápláló és lazító folyamat, amely az életed bármely területről képes feloldani a korlátokat, amit felvállalsz! Mi lenne, ha a gondolatok, érzelmek, érzések, fájdalmak, előítéletek, hiedelmek, amelyeket az eddigi létezésed során elraktároztál, többé nem korlátoznák az életed?
Az életed mekkora részét töltöd cselekvéssel, ahelyett, hogy elfogadnál? Észrevetted, hogy a lázas cselekvés ellenére nem olyan az életed, amilyennek szeretnéd? Mindent megkaphatsz, ha szeretnéd, ha hajlandó vagy többet el/befogadni és kevesebbet buzgólkodni! Azzal, hogy megtanulod az Access Bars®-t, megengeded magadnak végre ezt és még sok mást is!” (forrás: hormontanacsado.hu)
Szóval a tegnapi nap margójára:
érkezésem után váltottunk pár szót a kezelő hölggyel (hogy érzem magam, érzek-e valami változást a múltkori óta), majd fekvés az asztalra (a kezelések masszázságyon, ruhában történnek), szem becsuk, lazítani próbál. Egyfolytában kattogott az agyam, cikáztak a gondolataim mindenfele, egyáltalán nem sikerült semmilyen nyugalmi állapotot elérni, amin az sem segített, hogy nem beszéltünk egymással. Az első kezelésen végig beszédben voltunk (mi az, ami zavar, hajlandó lennék-e ezt a problémát elengedni, stb.) Bizakodva távoztam, hogy milyen érdekes és jó dologban volt részem. Mondhat bárki, bármilyen hülyeséget, az hidegen hagy engem. 🙂 Viccet félretéve, tényleg éreztem, hogy vannak olyan dolgok, amik kevésbé érdekelnek, mint előtte, kevésbé izgatom fel magam olyan dolgokon, amiken nem kéne.
(forrás: szabadonébredők)
Azt vártam, hogy most is valami hasonló fog történni. Már gyűjtöttem a kérdéseket, hogy mi az, ami zavar. Erre most a kezelés másfél órája alatt egy árva szót nem váltottunk egymással. Azt sem tudtam, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Először háton kellett feküdni, a fejemet nyomkodta különböző pontokon, majd hasra kellett fordulni és kb. fél órán keresztül a nyakamon és a derekamon tartotta a kezét. De közben arra lettem figyelmes, hogy bebólogat, mint az emberek a buszon, amikor elaludni készülnek. Komolyan… Látni ugyan nem láttam, de éreztem, hogy egyre nehezebb rajtam a keze. Tudjátok, amikor a végtagok elnehezülnek elalvás előtt, elernyednek az izmok. Na, egyre erősebben nyomta a derekamat és közben éreztem, hogy folyamatosan megy a „bólogatás”. Aztán megrándult a teste, mint amikor az ember hirtelen magához tér. Tudom, mert velem is sokszor előfordult már. De az, hogy egy kezelés közben? Amiért 14 ezer forintot fizetek… Hihetetlen
Később, amikor újra a hátamra kellett fordulni, láttam, hogy tiszta karikásak a szemei, mint akit most keltettek fel a legjobb álmából. Újra a fejemet kezdte nyomkodni bizonyos helyeken és egy idő után elkezdtem érezni, hogy egyre erősebben teszi ezt. Majd a mellkasomra tette a kezét, ami már szinte intim közelségnek számít, baromira zavaró volt. (Továbbra is mentek a bebólogatások, attól féltem, hogy egy idő után le fog fejelni…)
Menet közben egyébként elgondolkodtam, hogy mekkora bizalom kell ahhoz, hogy itt feküdjek egy vadidegen ember előtt csukott szemmel, úgy, hogy nem tudom, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Előttem már rémképek jelentek meg, miszerint simán le tudna szúrni, ha úgy tartaná kedve, hiszen totálisan védekezésre képtelen vagyok. Igyekeztem elhessegetni ezt a gondolatot, és alig vártam, hogy távozhassam. Mert persze menet közben nem ugrottam fel (pedig azt kellett volna) és egyre kínosabban éreztem magam a szituációban.
Nem tudom, hogy a hölgynek milyen képzettségei vannak (bevallom nem néztem utána), nem tudom, mióta csinálja ezeket a kezeléseket, milyen eredménnyel. Én csak hinni akartam abban, hogy az orvostudományon kívül van más megoldás is, ezért kezdtem el az alternatív módszerek után kutakodni. Ha van is valamilyen problémám, az itt már biztosan nem fog kiderülni, mert,hogy ide nem megyek többet vissza, az is biztos.
Köszönöm, hogy elolvastál. Ha olvasnál még, íratkozz fel a blogkövetésre és gyere, látogass el a facebook oldalamra is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: