Ezúttal mindent másképp csináltunk. Mondhatjuk akár, hogy babonából, de mondhatjuk azt is, hogy így jött ki a lépés. A 3. inszeminációs beavatkozás azonban mégis negatív eredménnyel zárult. 🙁
(A korábbi inszemekről itt és itt olvashatsz).
Closty kúra pipa a ciklus 5. napjától a 9. napig, de ezúttal a tüszőrepesztés – a korábbiakkal ellentétben – irányított módon zajlott, Coragon injekcióval. Hihetetlen, de nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára olyan ideges, mint az injekció beadása előtt. Kamaszkorom óta (a kötelező oltások időszakának lejártával) nem kaptam injekciót és teljesen kikészített a tudat, hogy a Coragont fenékbe (!) kell beadni. De szerencsére a háziorvosnak és nekem nem ugyanazt jelenti a „fenék” kifejezés, így a szuri végül a derekam alá lett beoltva. 🙂 (Ja, és az injekció után való járkálás is felért egy túrával a város különböző gyógyszertáraiban, ugyanis egy csomó helyen nem lehet kapni).
Az injekció beadása után egy nappal már túl voltunk az inszemináción is. Ezúttal nem a saját orvosom csinálta, mert nem tartózkodott a kórházban ebben az időszakban. Leakasztották azt a nem túl kedves öreg doktor urat, akiről már az első beavatkozás során is írtam. És mit ad Isten, a doki most nagyon rendes volt, még mosolyogni is láttam.
A férjem az anyagot ezúttal nem a tisztaságáról egyáltalán nem híres kórházi wc-ben adta, hanem otthon, teljes nyugalomban.
(kép: centrumlab)
Nem ter-hes
A várakozás két hetében szedtem az Utrogestant, semmiféle tünetet nem produkáltam és hogy őszinte legyek a vizsgaidőszak miatt nem is igazán volt kapacitásom foglalkozni vele. Néha, ha eszembe jutott, olyankor örültem, hogy nem fáj semmim és már haladtam is tovább. Kicsit bizakodtam, hogy sikerülni fog, hiszen, minden másként zajlott és az inszemes asszisztensnő is megmondta: „ a Doktor úrnak varázskeze van”.
Hát kijelenthetjük, hogy babona ide- babona oda, Doktor úrnak még sincs varázskeze, a 3. alkalommal sem jártunk sikerrel. A terhességi teszten ott villogott az egy darab kék csík, lüktetve az ütemet: nem ter-hes, nem ter-hes, nem ter-hes…
Azóta eltelt már egy kis idő, mi is továbbléptünk, nem búslakodunk már rajta. A vizsgaidőszak szerencsésen véget ért és mi átadjuk a testünket és a lelkünket végre a nyárnak. 🙂
(kép: femina.hu)
Köszönöm, hogy elolvastál. Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még, akkor állítsd be a blogkövetést, illetve gyere és nézd meg a facebook oldalamat is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: