Az elmúlt időszakban a férjemmel egy három napos, örökbefogadásra felkészítő tréningen jártunk. Jó ideje beszédtéma volt már az köztünk, hogy el kellene indítani az örökbefogadást, tavaly novemberben meg is tettük az első szükséges lépéseket. Fogalmam sem volt arról, hogy működik ez ma Magyarországon, őszintén szólva csak azt tudtam, hogy mi a különbség a nyílt és a zárt örökbefogadás között.
A témában való rövid kutakodás után rá is akadtam, hogy első lépésként a lakóhely szerinti TEGYESZ-nél kell jelentkezni. Itt a kerületünk szerint illetékes ügyintéző elmondta, hogy ahhoz, hogy a kérelem egyáltalán a gyámhivatal felé továbbításra kerüljön, szükség van környezettanulmányra, pszichológiai alkalmassági vizsgálatra, orvosi igazolásra, illetve a felkészítő tanfolyam elvégzésére. Mint minden hivatali ügyintézés ez is elég nehézkesen zajlott, borzasztó körülményes időpont egyeztetésekkel, ezért tartunk még mindig csak ott, hogy november óta most sikerült a tanfolyamot abszolválni.
(forrás: neszeszerblog.hu)
Kicsit morcos voltam, hogy az egész hétvégénk „rámegy” az oktatásra, azt gondoltam, hogy egy könyvszagú, iskolarendszerű képzésen kell kötelezően részt venni, ahol halál unott előadók fogják elmondani azt, amit már korábban ezerszer elmondtak. (Mint később megtudtam, a tanfolyamon résztvevő párok közül sokakban ez a képzelet élt). Az első pozitív csalódás akkor ért, amikor a tanfolyamvezető már a bemutatkozásában elmondta, hogy neki két örökbefogadott gyereke van. Egyből szimpatikus lett, mert így a saját élményeit is bele tudta vinni a mondandójába és nem egy olyan embert kellett hallgatni, aki amúgy csak távolról ismeri az egész folyamatot. Rendkívül szimpatikus volt számomra az interaktív „képzés”, abszolút egyenrangú félként kezeltek bennünket, egymás partnerei voltunk az előadóval.
Bevallom, a hétvége mindhárom napja eléggé megterhelő volt számomra lelkileg, ettől függetlenül a második és harmadik reggelen is úgy mentem be, hogy vártam, hogy aznap mit fogunk hallani, miről fogunk még beszélni. Töményen és folyamatosan kaptunk az információkat, az előadó rengeteg saját történetet mesélt. Érdekes volt megismerni más párok véleményét, hozzáállását bizonyos kérdésekhez. Érdekes volt látni, hogy ugyanahhoz témához mennyire különbözően álltunk hozzá mindannyian. Egy ilyen környezet mindig azt a felismerést hozza számomra, hogy rájövök, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal. Nem vagyunk egyedül, nem számítunk „annak szerencsétlen párnak, akiknek nem lehet gyereke”. A gyerek utáni vágyakozást nem kell magunkba zárni, a sikertelenséget titkolni.
(forrás: pinterest.com/cutie pattooties)
Hihetetlen, hogy mennyire kemény történetek hangzottak el, hogy a párok mit éltek át addig, amíg eljutottak egyáltalán az örökbefogadás gondolatáig. Számomra nagyon jó és felemelő érzés volt látni, hogy itt van 10 pár, akik kitartottak egy csomó bajban és problémában egymás mellett, szenvedtek sokat és mégis mosolyognak, viccesek, kedvesek, támogatják egymást, tesznek azért, hogy babájuk legyen, nem pedig a sarokban ülve keseregnek és sajnál(tat)ják magukat. Nagyon jó érzés volt a körükben lenni.
A tanfolyamon egy iránymutatást kaptunk, nem burkolták rózsaszín ködbe az örökbefogadást, a buktatókat is őszintén elmondták. Végigvezettek minket a technikai részleteken át, csecsemőkortól egészen a kamaszkorig. Nagy hangsúlyt fektetve magának az örökbefogadás tényének az elfogadására. Milyen érdekes, hogy gyakorlatilag innen indul az egész. Hogy el tudod-e fogadni azt, hogy a gyermek, akit nevelsz, aki a tiéd, valójában egy örökbefogadott gyermek? Hogy ez tényleg örökre szól (hiszen a nevében is benne van). Hogy valóban fel tudod-e vállalni? Mert ezt elképzelni és kimondani könnyű. De valóban átélni…
(forrás: urban-eve.hu)
Szokták mondani, hogy mindenkire ráférne egy ilyen tanfolyam, aki a szülőségre vállalkozik. Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Nagyon sok mindent tanulhat belőle az ember, elsősorban saját magáról, az érzéseiről, a korlátairól, a félelmeiről, az elfogadásról, a párjával való kapcsolatáról. Egy olyan helyzetben is megismerhetjük egymást, amire amúgy valószínűleg soha nem lenne lehetőség.
A tanfolyam egyébként arra is jó, hogyha valakiben amúgy már korábban is kétségek voltak az örökbefogadással kapcsolatban, akkor inkább letesz róla. Mi a férjemmel úgy éreztük, hogy nagyon sok töltetet adott nekünk ez a három nap, azóta is folyamatosan csak beszélünk róla. Rengeteg olyan dologgal tisztába kerültünk, amiben korábban csak homályosan tapogatóztunk. Megerősített minket az elhatározásunkban. Büszkén és nyitottan várjuk a lehetőséget.
Köszönöm, hogy olvasol. Ha a továbbiakról sem akarsz lemaradni, akkor iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és nézd meg a facebook oldalamat is, ahol további érdekességeket találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: