Egy hipochonder vallomása

Hipochonder vagyok. A legrégebbi viszonyom azt hiszem, ezzel a fura nevű „betegséggel” van. Na ugye, hogy megmondtam én, hogy nincs velem minden rendben…

Nem emlékszem már rá, hogy pontosan mikor is kezdődött, de valamikor zsenge kamaszkoromra tehető az első emlékem, amikor is portörlés közben megtaláltam a polcon az Orvos a családban c. bestsellert és kíváncsiságból belelapoztam. Onnantól fogva az lett az egyik kedvenc olvasmányom (nem viccelek). Titokban olvastam, lopott perceket töltöttem azzal, hogy szisztematikusan átnézegettem, hogy milyen kórságok is léteznek, megtanultam a „kedvenc” betegségem tüneteit és ezután rendszeresen diagnosztizáltam magamon a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás, illetve a vakbélgyulladás alapjait.

“Hipochondria. Az egyetlen betegség, amiben nem szenvedek.”(forrás: demotivalo.com)

Ha köhögtem egy kicsit, már vizsgálgattam is a reggeli köpetemet és megállapítottam a tuti tüdőgyulladást. Ha fájt a fejem, akkor egyből beállt a nyakmerevségem és ezzel együtt biztos voltam az agyhártyagyulladásban. Ja és a szúró hasfájásról már ne is beszéljünk (ami ugye csalóka, mert át is sugározhat a másik oldalra), úgyhogy bingó a vakbélgyulladás.

Ha olvastam valami újságban, hogy X.Y meghalt akármilyen betegségben, az első dolgom az volt, hogy felcsaptam a már fent említett orvosi kisokost és megnézegettem, hogy mi fán is terem ez a betegség. Mivel akkor még nem volt internet, így egy kicsit nehezebben ment azért a diagnosztizálás és a tünetek nyomozása, mert sajnos volt olyan betegség, ami a könyvben nem volt fellelhető…

A családommal rendszeresen közöltem, hogy én reggel már biztos nem fogok felébredni, mert nincs az az ember, aki az adott fejfájást túléli, hiszen biztosan agyvelőgyulladásom van (azt is megtaláltam időközben), vagy ami még rosszabb, lassú halál vár rám, mert agydaganattal küzdök.

(forrás: sanyiabagoly.hu)

Mi is az a hipochondria?

„A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán.” (forrás: wikipédia)

Akkor még nem tudtam, hogy mi is ez a hipochondria (hiszen, mint írtam, nem volt még net és a könyvben a hipochondria maga nem volt megtalálható), de baromira zavaró volt ez az érzés. Rendszeresen meg akartam fulladni egy-egy félrenyelt rizsszemtől, borsótól vagy túró ruditól. Megrögözött fixa ideám volt, hogy ha nem ott azon nyomban, akkor éjszaka, álmomban fog érni a fulladásos halál. A fenti betegségeken túl természetesen szenvedtem az „aktuális slágerekben” is, így voltam kergemarhakóros, madárinfluenzás, lyme kóros (az nem számított, hogy kullancs sosem csípett meg), mumpszos, stb.

“Sosem volt. De mindig attól félek, hogy kialakul valamilyen fóbiám” (forrás: demotivalo.com)

Mostanra annyival változott meg a helyzet, hogy könnyebb lett a dolgom, mert ugye a neten már pikkpakk ott van előttem minden ismeret. Szóval manapság leginkább a férjemet szoktam őrületbe kergetni azzal, hogy diagnosztizálok magamon ezt-azt. Mivel jelenleg a teherbeesési problémákkal küzdünk és sokat is olvasok, így mostanság a női és nőgyógyászati betegségekben vagyok igazán otthon. A lombikra készülve megvizsgáltak minket arra vonatkozólag, hogy nem szenvedünk-e valamilyen fertőző és nemi betegségben és hogy őszinte legyek azért kicsit aggódtam, hogy milyen eredménye lesz a HIV, illetve a Hepatitis teszteknek (nem mintha lett volna alapja, de ugye a hipochondria pont erről szól). Ja és azt sem felejtem el megemlíteni, hogy amiatt is volt egy kis aggodalmam, hogy a candida vizsgálatnál nem fognak-e komplett gombatenyészetet találni nálam (szerencsére nem).

Sajnos a hipochondriában nemcsak olyan betegséget állapítok meg, amit nem szeretnék, hanem pont az ellenkezője is igaz, hiszen a korábbi inszeminációk után minden alkalommal tudtam produkálni többféle korai terhességi tünetet is és én magam is elhittem, hogy végre sikerrel jártunk.

“Ami megöl, az erősebbé tesz.” (forrás: demotivalo.com)

Pajzsmirigy alulműködéssel küzdőként rendszeresen izgulok a vérvételi eredményeken, hogy mekkora is az adott időszakban a TSH érték (és ha megvannak a számok, akkor már el is kezdek kombinálni), illetve amikor egyszer valaki azt találta mondani, hogy a vércukor értékeim közel állnak az IR-hez, onnantól kezdve elég sok pénzünk ment el arra, hogy cukor és inzulinterheléses vérvizsgálatokat végeztetettem háromhavonta.

Mostanában egészen új és váratlan tünetként a jobb szemem szokott bizonyos időközönként „tikkelni”, de ne aggódjatok, már rajta vagyok az ügyön, hogy mitől is lehet. Többféle verzióm van…

Ja és up to date vagyok a kanyaró tüneteiben is… Tudjátok elég sok volt a megbetegedés mostanában…

Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés és a többire is kíváncsi vagy, akkor iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találsz.