Lezárult a Jóga a várandósságért program 3 hónapon át tartó sorozata. Nagyon tanulságos volt számomra, sok felismeréssel gazdagodtam. Örülök, hogy részt vettem benne.
Márciusban kezdtük az egészet és úgy volt felépítve a sorozat menete, hogy belemélyedtünk kicsit a múltba, dolgoztunk a jelenen, aztán pedig foglalkoztunk a jövővel. (Korábbi jógás bejegyzésekről itt és itt olvashatsz).
A záró alkalom teljesen más volt, mint a megelőző 12. Most nem jógáztunk. Már hetekkel korábban megtudtuk, hogy egy úgynevezett menstruációs beavatási szertartást fogunk csinálni, de hogy ez egész pontosan mit is jelent, azt egészen a végéig titok övezte. Az instrukció csak annyi volt, hogy mindenki hozzon magával virágot, mert koszorút fogunk készíteni, illetve fehér ruhában jelenjünk meg az eseményen.
Szóval az első egy órában adott volt a feladat, fejre való koszorút kellett gyártani az általunk hozott virágokból. Hát mit is mondhatnék? Kézügyesség hiányában egy kissé meggyűlt a bajom az elkészítésével. De végül megoldottam a feladatot és elkészült a „remekművem”.
Ezt a szép koszorút nem én gyártottam 🙂
(forrás: retikul.hu)
A program következő része volt a beavatási szertartás, aminek az volt a lényege, hogy a szobában, amolyan tekergő kígyó formájában le voltak rakva pokrócok, amik az általunk megteendő utat jelentették. Az út tele volt szórva rózsaszirommal és a kezdő instrukciók után, csukott szemmel kellett rajta végigmenni, a végén pedig egy piros pokrócba burkolt szék és Enikő várt minket. Itt leültünk a székre és Enikő mindenkinek a fülébe súgott egy pár mondatot, amin a vérmérséklete szerint ki elsírta magát, ki pedig mosolyogva megköszönte.
Miután mindenki végigjárta az útját és megkapta az utolsó kedves szavakat, leültünk a hozott nasink mellé és beszélgettünk egy kicsit arról, hogy kinek milyen volt az első menstruációja, mire emlékszik belőle vissza. Aztán pedig az került szóba, hogy ki hogy érzi most magát, végül pedig mindenkinek egy szóval kellett jellemeznie, hogy mit adott neki ez a programsorozat.
Hogy nekem mit adott? Felismeréseket. Volt olyan relaxáció, ami annyira megérintett, hogy potyogtak menet közben a könnyeim. Csak feküdtem ott a földön és éreztem, hogy a forró könnycseppek folynak bele a fülembe. Katartikus élmény volt, nekem abszolút ez a legjobb élményem, amit ehhez a programhoz tudok kötni.
(forrás: medium.com)
Amit viszont nehezen viseltem (és ez nyilván az én gyengeségem), hogy minden szerdán 18 órakor meg kellett jelenni. Ha volt kedvem, ha nem. Persze, most kérdezhetitek, hogy minek mentem, ha nem volt kedvem. Egyrészt önmagam miatt, másrészt nyilván az anyagiak miatt. Szóval rájöttem, hogy nehezen viselem az olyan jellegű kötöttségeket, amikor minden héten egy adott napon, adott időben valahol meg kell jelenni. Ez is egy nagy tapasztalás és felismerés volt számomra.
Mindent összevetve egy remek három hónapot köszönhetek ennek az időszaknak. Külön kiemelném Enikő (az oktatónk) felkészültségét és empatikus hozzáállását az egész sorozathoz. Nekem kifejezetten öröm volt, hogy Ő kísért minket végig ezen az úton.
Zárásként azt gondolom, hogy aki érez magában egy kis affinitást a jóga iránt és szeretné egy kicsit lelki síkon is megtámogatni a babavárást, illetve szeretne hetente egyszer egy olyan közegben lenni, ahol felszabadulhat és szabadon beszélhet a babavárással kapcsolatos örömeiről, bánatáról, az ne habozzon és keresse a Csillagkuckó Jóga a várandósságért programját.
Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy oszd meg másokkal is. Ha kíváncsi vagy a továbbiakra is, íratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és nézd meg a facebook oldalamat is, ahol további érdekességeket is találhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: