Boldog vagyok. Jó kedvem van. Jó idő van. Süt a nap. Ma reggel végre megint bringával jöttem dolgozni (egyáltalán végre tudtam jönni dolgozni). Hogy mire ez a fene nagy jókedv? Megmagyarázom…
A múlt héten iszonyat rosszul voltam. Hétfő estére a mellékhelyiség lett a legjobb barátom, akkor még azt gondoltam, hogy az ebéd kívánkozik ki belőlem ilyen formában. Gyomorrontás, gondoltam, egy-két nap és túl leszek rajta. Kedden nem is mentem dolgozni, hiszen az éjszakai „időtöltésemtől” teljesen kikészültem, elfáradtam. Otthon maradtam. Mivel vizsgaidőszak is van még a tetejébe, örültem is a kapott szabadnapnak, mondván tanulhatok. Gondolhatjátok, hogy mennyire voltam hatékony. Óránként aludtam 20 percet, a maradék időben pedig próbáltam ébren maradni és koncentrálni. Hááát, elég nehezen ment. A hét többi napján ugyan voltam már dolgozni, de mondhatjuk azt, hogy csak hálni járt belém a lélek és, amit nagy nehezen sikerült megennem, az rövid úton távozott is. Egy durva gyomorvírussal álltam szemben.
Mostanra kezdem érezni (egy hét telt el), hogy már kezdek erőre kapni, nem fáradtam el a reggeli bringázástól, szedem a vitaminokat, úgyhogy töltekezem.
Ja igen, a fene nagy jókedv. Tegnap megjött a szokásos nőgyógyászati rákszűrésem eredménye, ami negatív lett. Hihetetlen nagy boldogság ez nekem, hiszen másfél éve volt egy conisatios műtétem a sorozatos rossz eredmények miatt. Azóta minden egyes időszak, amíg várok a rákszűrés eredményére, maga a borzalom. De negatív. Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok a testemnek ezért. Hiszek benne, hogy most érik be az eredménye annak, hogy kb. egy éve tudatosan eldöntöttem, hogy odafigyelek a jelzéseire, odafigyelek arra, hogy mi az, ami jó neki.
Kezdődik a lombik
A másik boldogságos forrásom? Tegnap elkezdtük a lombik kezelést. Megkaptam az első hormon injekciót még bent a meddőségi központban, ma pedig már magamnak kellett beadnom. Annyira ideges voltam reggel, hogy már nem tudtam aludni, fel is keltem korábban. Alig tudtam megreggelizni, mert kezem-lábam remegett a ténytől, hogy nekem kell megszúrni magam. Egész reggeli közben azt mondogattam magamnak, hogy meg tudom csinálni. És igen, átpörgettem az útmutatót és nem teketóriáztam sokáig, beadtam magamnak a szurit. Hihetetlenül büszke voltam ezen tettemre.
A mai nap az én napom. (forrás: pinterest)
Eredetileg úgy volt, hogy már a múlt hónapban megkezdjük a folyamatot, de ahogy közeledett a menstruáció időpontja (amikor is a 2-3 napon meg kellett jelenni a dokinál ultrahangra), egyre nagyobb volt bennem a pánik. Azt éreztem, hogy én ezt most nem akarom, beijedtem. Minden porcikám tiltakozott ellene. Állandóan azon kattogtam, hogy nem fog sikerülni. Időt kértem a férjemtől, még egy hónapot. És most azt érzem, hogy ez engem igazolt. Amit a múlt hónapban hiányoltam magamból, az most 100%-ban megvan. Izgatott vagyok (nem ideges), várom a következő ultrahangos vizsgálatot, várom, hogy mi fog történni, hogyan alakulnak a következő napok. Hihetetlen érzés, hogy most azon gondolkodom, hogyha minden jól alakul, pár hét múlva akár már terhes is lehetek. Egyszerűen nem tudom felfogni.
Tegnap a férjem lett kicsit bizonytalan. Ő most éli azt át, amit én a múlt hónapban. Azon rágja magát, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Hogy ez már egy komoly dolog. Most kivételesen én voltam a bátorító fél. Ha nem sikerül, akkor majd sírunk egy kicsit, lesz egy gyógyszertelen, idegességmentes nyarunk és utána majd újra megpróbáljuk.
Nem baj, hogy így érez. Nem haragszom rá. Azt gondolom, teljesen normális, hogy az emberben ott van a bizonytalanság. Hogy bármennyire is szeretné, hogy sikerüljön, azért legbelül valahol mégiscsak benned van, hogy mi van, ha mégsem? Ezek normális emberi érzések. Biztatom és mellette állok. Én hiszek a jelekben. Tegnap egy napon kaptam meg a negatív eredményt és egyszerre kezdtük el a kezelést. Ez számomra egy nagyon jó jel. Drukkoljatok.
- folyt köv. hamarosan
UI: A Lombiknapló jelenlegi és az elkövetkezendő pár bejegyzése nem most készült, hanem még májusban, illetve júniusban, a lombik folyamat során. Nézzétek el nekem, hogy nem túl uptodate, de amíg nem voltunk túl a folyamaton, nem szerettem volna közzétenni.
Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés és olvasnál még, akkor iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és nézd meg a facebook oldalamat is, ahol további érdekességeket is találhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: