Lombiknapló 2. – A folyamat

Az előző bejegyzésemben már írtam róla, hogy a múlt héten – a ciklus 3. napján – még ott a meddőségi központban megkaptam az első petesejt érlelő szurit. Onnantól kezdve egy napi, reggeli rutinná kellett, hogy váljon, hogy ezzel kezdem a reggeleket. Nem volt vele probléma.

A GonarF nevezetű injekciós toll egy jól és könnyen kezelhető fajta. Gondoltam is, mit nekem ez az injekció, megy ez, mint a karikacsapás. A ciklus 7. napján voltam hivatalos az első ellenőrző ultrahangra, hogy megnézzük mennyire is hatékony a „mindennapi táplálékom”. Jelentem, nagyon. A doki teljesen elégedett volt, mind a petesejtek számával, mind a méretével. Iszonyatosan boldog voltam. Végre-végre jól teljesítek (este egy hatalmas hálabejegyzést írtam a testemnek).

A reggeli “táplálék”. (A kép saját, felhasználása csak a szerző engedélyével. MeE Projekt)

A doki felírta a következő szuri adagot, társítva egy másik injekcióval, ami már arra hivatott, hogy megakadályozza a petesejtek idő előtti kipukkadását. Lesápadtam, amikor megláttam, hogy ez már nem az az egyszerű tollas fajta. Ez igazi fecskendős, keverős. Ezt is megmutatták még ott a meddőségiben, be is adták az elsőt. Mondta a hölgy, hogy utána lehetséges feszítő, szúró érzés, bőrpírrel, hát mit ne mondjak… Durván megvolt…

Bőrpír és irritáció a hasamon (A kép saját, felhasználása csak a szerző engedélyével. MeE Projekt)

Aztán a következő nap, amikor nekem kellett beadni, szabályosan pánikroham jött rám, remegett a kezem, a lábam, sírógörcsöt kaptam, semmire nem emlékeztem abból, amit előző nap az asszisztens hölgy mutatott. A férjem sietett a segítségemre, aki összekeverte, amit kellett (miután elolvasta a használati utasítást, mert én az izgalomtól azt sem tudtam felfogni), de közölte, hogy ő nem szúr. Megcsinálja, amit kell, de ő nem szúr. Mondtam nem probléma, én szúrok, ő kever.

Nap, nap után ez lett a felállás. Az első nap még borzasztó béna voltam, sikerült úgy megszúrni magam, hogy fájt, bevérzett és utána kék-zöld lett a fél hasam, mint akit jól hasba rúgtak. A következő napokban már egyre jobban összedolgoztunk, egyre gyorsabban és ügyesebben ment a dolog. A hasam közben kezdett egy tűpárnához hasonlítani.

Az “összekeverős szuri” (A kép saját, felhasználása csak a szerző engedélyével. MeE Projekt)

Időközben elkezdtem magamon érezni a hangulatváltozásokat. Reggel még jó kedvem volt, aztán egyik pillanatról a másikra minden ok nélkül elromlott. Nem hisztis voltam, inkább rosszkedvű. És nem volt rá semmi okom, egész egyszerűen csak azt éreztem, hogy nem jó. Ja és sírtam. Mindenen. Egy újságcikken, egy könyvön, amit éppen olvastam. Vizsgaidőszak lévén a tételen, amit éppen tanultam. Apropó vizsgaidőszak. Többen mondták, hogy milyen nagy vállalás, hogy ezt a kettőt csinálom így együtt. Nekem inkább jól jött. A vizsgaidőszak alatt van éppen elég aggódni valóm, lekötöm magam a tanulással, nincsen időm fórumokat olvasgatni a neten, riogatni magam különböző történeteken, nincsen időm statisztikákat olvasgatni. Nekem ez nagyon hasznos.

Persze gondolkodom, hogy milyen lesz majd, hogy fog alakulni a leszívás, a visszaültetés. De az az érdekes, hogy (tőlem meglepő módon) pozitívnak látom az egész folyamatot. Valahogy folyamatosan az van a fejemben, hogy a végén ott lesz a két csíkos teszt. Látom magam előtt az egész jelenetet. Azt érzem, hogy a testem most nagyon hálás azért, ahogy az elmúlt időszakban ennyit foglalkoztam vele. És hiszek benne, hogy megcsináljuk együtt.

A 10. napon újabb ultrahangra volt jelenésem a dokinál, aki nagyon elégedetten konstatálta a petesejtek számát és fejlődését és visszahívott a 12. napra még egy ellenőrzésre. Ezen újabb elégedettség, a petesejtek nagyon szépen gyarapodtak, növekedtek, a számuk egyre több lett. Felírt még egy utolsó injekció párt, ami most már arra volt hivatott szolgálni, hogy beidőzítsük az ovulációt. Szerencsére ezek is toll formátumban voltak kaphatók, így nem volt a beadásukkal túl sok probléma.

Holnap petesejt leszívás… Izgatott vagyok nagyon…

Folyt köv.

(A Lombiknapló előző, jelenlegi és az elkövetkezendő pár bejegyzése nem most készült, hanem még májusban, illetve júniusban, a lombik folyamat során. Nézzétek el nekem, hogy nem túl uptodate, de amíg nem voltunk túl a folyamaton, nem szerettem volna közzétenni.)

Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál még, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekes bejegyzéseket is találsz.