Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hamarosan jelentkezem a beültetés a tesztelés közötti tapasztalataimmal. Ha röviden és tömören akarnám összefoglalni, akkor tényleg azt mondanám, hogy idegőrlő volt.
Ma a beültetés utáni 12. napon vagyok, tehát két nap múlva kell tesztelni. Ez idő alatt nagyjából végigjártam a skálát, amit ilyenkor produkálni lehet:
1.) Kezdjük is a hangulatingadozásokkal. Remekül hoztam őket. Már a beültetés utáni 3-4. napon éreztem, hogy egyik percben még jó a kedvem, aztán a következőben minden ok nélkül elromlott és duzzogni kezdtem. Tudtam én, hogy valójában nincsen semmi bajom, semmi oka nem volt annak, hogy rossz kedvem legyen, mégis az volt. Iszonyatosan érzékeny lettem a legkisebb megjegyzésre is. Több alkalommal elsírtam magam, többször sírtam olyan videókon, amiken korábban soha.
2.) Aztán itt vannak a testi érzetek. Már a beültetés estéjén éreztem görcsöket a hasam minden tájékán, persze nem bírtam ki, hogy ne guglizzak rá. Ezek a menstruációs jellegű görcsök kb. 3-4 napig maradtak velem, és teljes mértékben kiegyeztem azzal, hogy ezek bizony a beágyazódást jelentik. Hiszen a net is megírta, hogy lombiknál az gyakorlatilag rögtön megkezdődik és ez menzesz jellegű fájásokkal jár.
3.) A görcsökön kívül elkezdtem iszonyatosan puffadni. Jelenleg is egyébként bő ruhákat hordok, hogy a munkahelyemen ne lássák, hogy mennyire felpuffadt a hasam. Szóval a puffadás, gyakorlatilag kezdetektől fogva velem van, most már nem annyira durva mértékben, mint az első héten, de azért még most is igencsak látható. Ennek is persze utánanéztem a neten, szintén megírták, hogy a puffadás abszolút terhességi tünet. Voltak olyan napok, amikor a gyomrom is iszonyatosan fájt, égett az egész, hányingerem volt még éjszaka is (szintén ok a net szerint a reflux jellegű, gyomorsavas tünet). Alig eszem, emiatt ebben az időszakban már 3 kilótól meg is váltam.
4.) És a pisilés ki ne maradjon. Azt vettem észre, hogy folyamatosan wc-re járkálok, ha nem megyek el gyakorlatilag azonnal, amikor az ingert elkezdem érezni, akkor a későbbiekben felfázás szerű fájdalommal és durva has feszüléssel jár a pisilés. (A felfázás szerű fájdalom és a has feszülése szintén terhességi tünet a net szerint).
5.) Ja és ami szintén új, hogy húzódik a köldököm (!), nem hittem, hogy ezt valaha leírom, de tényleg így van. Nem tudok egy jót nyújtózkodni, köhögni, tüsszenteni, mert húzódik a köldököm és az egész hasfalam, mintha izomlázam lenne. És a hason alvás is okoz némi kellemetlenséget.
6.) Állandóan fázom. A legnagyobb melegben is fázom és takaró van rajtam. Forró a hasam és a mellem. Mindkettőn iszonyatosan kirajzolódtak az erek, úgy nézek ki, mint egy jól megrajzolt domborzati térkép.
7.) Fáj a fejem. Szinte egyfolytában.
Egyébiránt álljon itt egy fénykép az elmúlt időszakban beadott injekciók tömkelegéről. Ugye, hogy nem meglepő, hogy mindenen bőgtem??
Az összes beadott injekció hulladéka. Durva mi? (forrás: saját, a kép felhasználása kizárólag a szerző engedélyével – MeE Projekt)
Szóval, hogy mi lesz ezek után két nap múlva? Én nagyon remélem, hogy két csíkos teszt.
És mi van a lelkiállapotommal? Nagyon-nagyon érdekes, de minden olyan tünet ellenére, ami megijeszt engem, azt gondolom, hogy a teszt két nap múlva pozitív lesz. Az egész lombik eljárás alatt jellemző volt rám egyfajta megmagyarázhatatlan nyugalom (ami amúgy egyáltalán nem jellemző rám). Én vagyok tipikusan az a fajta ember, akiben állandóan felmerülnek a kérdések, hogy mi van ha… (lombiknál pl. nincs elég petesejt, nem reagálok jól, nem illenek össze, nem marad egy sem, stb…) Ezek a kérdések most nagy ívben elkerültek engem. Fel sem merült bennem, hogy nem fogok jól reagálni, hogy nem lesz elég petesejtem, hogy nem illenek össze a spermákkal, hogy nem marad végül egy sem.
Elgondolkodtam, hogy mi van velem? Mi van, hogy ennyire pozitívan állok hozzá? Mi van, hogy ennyire nem aggódom? Tutira beteg vagyok…
Okosság a falinaptáramról. Minden nap mantráztam. (forrás: saját)
Azt hiszem, hogy a magyarázat az, hogy változom. Elfogadtam, megértettem, hogy vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni. Ha a hormonos kezelés ellenére nincs elég petesejt, nem maradnak életben, stb. azon én nem tudok változtatni, ha a fejem tetejére állok, akkor sem.
Elfogadtam, hogy én most mindent megtettem, amit lehetett. Az orvosi utasításokat maximálisan betartottam, a testem abszolút jól reagált minden egyes kezelésre. Bízom magamban. Bízom a testemben és bízom a Babákban.
Már a kezelés megkezdése előtt volt egy vízióm, miszerint az első lombik sikerülni fog. Láttam magamat a 14. napon a két csíkos terhességi teszttel zokogva. Ez a vízió azóta is erősen él bennem. Hiszem, hogy így lesz.
Folyt. köv. hamarosan…
(A Lombiknapló 1., 2., 3., 4. és jelenlegi bejegyzése nem most készült, hanem még májusban, illetve júniusban, a lombik folyamat során. Nézzétek el nekem, hogy nem túl uptodate, de amíg nem voltunk túl a folyamaton, nem szerettem volna közzétenni.)
Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés, és a többit is szívesen olvasnád, iratkozz fel a blogkövetésre. Illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: