Eljött a 14. nap, mondhatnánk az igazság napja. Megbeszéltük már jóval korábban a férjemmel, hogy együtt csináljuk meg a tesztet, hogy egyszerre láthassuk az eredményt.
Szerda reggel van, csörög az ébresztő óra. Én olyan kényelmesen és nyugodtan alszom, hogy azt el sem tudom mondani, meg sem hallom az ébresztést. A férjem saját elmondása szerint totálisan ideges, alig várja, hogy magamhoz térjek.
Még félig csukott szemmel (és egyébként halálosan nyugodtan) előkészítettem a tesztet és az egyéb hozzávalókat, majd elvonultam a mosdóba és belepisiltem az erre szánt műanyag pohárba.
Én azon a bizonyos szerda reggelen… (forrás: Eszti Berzsán Illustrations – facebook)
Amint a tesztet beleérintettem, az elkezdett aktiválódni és a terhességet jelentő második csík előbb jelent meg, mint maga a kontrollcsík. Hihetetlen élmény volt. Még le sem telt az a 10 másodperc, amíg a tesztet a pisibe kell tartani, hogy egyáltalán életre keljen, már élesen látható volt a második csík (azt követte a kontrollcsík is), ami igen, azt jelentette, hogy terhes vagyok!! Soha nem láttam még élőben két csíkos tesztet. Főleg, ami a sajátom. Természetesen bőgtem, de ezt ugye nem is kell mondanom?
És igen, beigazolódott a korábbi vízióm, miszerint ott ülünk a wc-ben sírva, zokogva és azt hajtogatva, hogy terhes vagyok. Még mindig nem tudom igazán elhinni, pedig eltelt már azóta 5 nap.
Elvégeztem még egy tesztet a 16. napon, ahol ugyanaz játszódott le, mint a 14. napon. Még ezen a napon elugrottam gyorsan vérvételre is, hogy megnézessem a HCG szintemet, hogy hátha ebből lehet következtetni arra, hogy vajon egy, vagy esetleg mind a két baba megtapadt. A HCG eredménye a 16. napon 5445 volt. (Ehhez csak magyarázatként annyit, hogy a HCG értéknél olyan 30 körül már azt jelzi, hogy az illető terhes. Netes tanulmányozásaim alapján akár már 100-150-es értékkel jelezhetők az ikerbabák. Még egyszer: az én értékem 5445(!) volt. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a vérvétel eredményét).
Terhes vagyok… (forrás: saját, felhasználása csak a szerző engedélyével – MeE Projekt)
Az érzéseim? Nem tudom leírni őket. Minden nap beszélek a kicsi életekhez, hogy alig várom, hogy láthassam őket az ultrahangon. Hogy tartsanak ki, legyenek erősek és ügyesek, mert az apukájukkal mindketten nagyon várjuk már őket.
Minden este megköszönöm a testemnek, hogy milyen fantasztikusan teljesített és a hálanaplómba leírom, hogy mennyire büszke vagyok arra, hogy milyen jól viselte a hormonkezeléseket, az injekciókat és mindent, ami ezzel jár. Kérem, hogy segítsen a Babuciknak, hogy minél jobb legyen nekik ott bent.
Időközben beszéltem a meddőségi központtal, ahol a beültetést végezték. Mondtam a dokinak, hogy a 14. és a 16. napi terhességi teszt is pozitív lett, illetve önszorgalomból elvégeztettem egy HCG vérvételt is. Kérdezte, hogy „na és mennyi lett az eredménye?” Mondom neki, hogy 5445. Nagy hallgatás a másik oldalon… Azt mondja, „hány embriót ültettünk magának vissza?” Mondom kettőt. Azt mondta ilyen magas HCG-vel nagy valószínűséggel megtapadt mind a kettő. A jövő szerdán vár ultrahangra, mert addigra már látnunk kell majd a szívhangokat is…
Boldogság, izgalom, sírás (alig bírtam a telefonban sírás nélkül beszélni) és türelmetlen várakozás jövő szerdáig. Két kis élet. Drukkoljatok.
(A Lombiknapló 1., 2., 3., 4., 5. és jelenlegi bejegyzése nem most készült, hanem még májusban, illetve júniusban, a lombik folyamat során. Nézzétek el nekem, hogy nem túl uptodate, de amíg nem voltunk túl a folyamaton, nem szerettem volna közzétenni.)
Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: