Elvégeztettem az összes első körös vizsgálatot, amit a nőgyógyász kiírt számomra, úgyhogy eljött az ideje, hogy újra megjelenjünk nála a következő egyeztetésre és ultrahangra. Tegnapra voltunk hivatalosak (csütörtök), megmondom őszintén már egész héten erre vártam.
Már két hét telt el az előző ultrahang vizsgálat óta (akkor voltak 22 és 23 mm-esek a Babák) és már nagyon izgatott voltam, hogy azóta mekkorát nőttek a mi kis mazsoláink. Nyugodtan mondhatom, hogy jól teljesítenek a kis emberék, mert mára már 38 mm-esre nőtt mindkettő. Az ultrahangon szépen látszott a dobogó kis szívük, sőt a róluk kapott fotón az egyiknek már a feje is kivehető. Most vagyok a 10+6 hkm (milyen rövidítéseket tanul az ember a netes szörfölése során…), úgyhogy a nőgyógyásztól már meg is kaptam a beutalót a 12. heti genetikai uh-ra és vérvételre.
Azt kell, hogy mondjam, hogy ezek a babák iszonyat rendesek, mert nem igazán kínoznak meg engem. Reggeli rosszulléteim továbbra sincsenek, néha akad egy kis hányinger, de ennyiben meg is áll a dolog szerencsére. A fáradtság az egyetlen, amit elég nehezen viselek, gyakorlatilag vannak olyan időszakok, amikor csak aludni akarok. Mivel nem növekszik még a hasam, így nehezen tudom átállítani a tudatomat arra, hogy már közel sem bírok annyit, mint régebben, ezért mindig váratlanul ér a felismerés, hogy gyakorlatilag fél óra sétától teljesen kikészülök. No, meg az állandó wc-re járkálás…
(forrás: babanet.hu)
A 12. heti genetikai uh és a doki általi – fentebb írt – vizsgálat között nem telt el sok idő (egész pontosan egy teljes hét), így számomra is megdöbbentő volt, hogy az egy hét alatt mekkorát nőttek a babák. Na, de ne ugorjunk ennyire előre. Szóval, megérkeztem a kórházba reggel a vérvételre, ahol közölték, hogy a vérvételt, csak az ultrahang után tudják megcsinálni, mert nekik kellenek azok az adatok, amit az uh-s doki látott. Mit ne mondjak, nagyon örültem neki, mert uh időpontom csak 11.30-ra volt, míg a vérvételre már reggel 9-re odaértem. De annyi baj legyen, azért csak elütöttem az időt valahogy.
Tehát ultrahang, bemegyek, bekeni a hasamat a trutyival, erre meglepődve közli a doki, hogy „ikrek”. Ja, mondom igen. Erre kaptam egy kis leszúrást, hogy ezt minden vizsgálat előtt azonnal közölni kell. Gondoltam magamban ok, de a beutalóra egyébként rá volt írva. Na, mindegy. A doki jó sokáig nézegette a srácokat, mire kibökte a bűvös számokat: „A” baba 63 mm, „B” baba pedig 61 mm (az előző héten mindkettő 38 mm volt, hihetetlen, hogy majdnem a duplájukra nőttek egy hét alatt). Tarkóredő vastagságot rendben találta és mindkettőnek van orrcsontja. Ez a két adat ugye azért fontos, mert ennek alapján látható az ultrahang felvételen, ha esetleg down kór gyanús lenne a baba.
(forrás: babafalva.hu)
Ezután átmentem a vérvételre, ahol már előre szóltam, hogy ikrek, mondta is a néni, hogy nem is érti, hogy ikreknél miért kell a vérvételt is megcsinálni, hiszen nem igazán lehet kiszűrni a számok alapján, hogy ez az adat most melyik babára vonatkozik, nem igazán ad olyan pontos eredményt, mintha egyke gyerekről lenne szó.
A vérvétel eredménye már másnapra meg is volt, ahol igazolódni látszik, amit a vérvételes néni mondott, hiszen „A” babát alacsony rizikóba, míg „B” babát közepes rizikóba sorolták. Egy kicsit meg is ijedtem az eredménytől, bár hosszas gondolkodás és a férjemmel való beszélgetést követően arra jutottunk, hogy nem valószínű, hogy probléma lenne vele, de azért biztos, ami biztos a nőgyógyász elküldött minket genetikai tanácsadásra.
Eredmények hamarosan.
(A Lombiknapló bejegyzései, illetve a Várandósnapló jelenlegi része nem most készült, hanem még májusban, illetve júniusban, a lombik folyamat során. Nézzétek el nekem, hogy nem túl uptodate, de amíg nem voltunk túl a folyamaton, nem szerettem volna közzétenni… Hamarosan utolérem magam…)
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen olvasnál még, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találhatsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: