Egészen pontosan egy hete és egy napja történt, hogy a terhességem 25. hetének felénél kórházba kerültem. Történt ugyanis, hogy a múlt héten kedden ellátogattam egy kolposzkópos specialistához, amire azért volt szükség, mert a nőgyógyászom a korábbi műtétem miatt már nagyon ragaszkodott hozzá. Pár hónappal ezelőtti rákszűrésem folyamán ugyanis a méhszájnál talált valami kis vérzékeny foltot, ami bár valószínűleg semmit sem jelent szerinte, de továbbirányított ehhez a nőgyógyász kollegájához. Csak közben jött ugye a lombik, majd a terhesség eleje, így végül most jutottam el az emberhez.
Emberünk a vizsgálatnál ezt a kis foltot rendben találta, azt mondta semmi kóros, nem kell aggódni miatta. Ellenben ha már ott vagyok, akkor megnézné a méhnyak hosszúságát, mert egy ikerterhesnél elég fontos, hogy ez megfelelő legyen. Mondtam, hogy ok, de két hete voltam a saját nőgyógyászomnál, amikor az értéke 3600 volt. Elkezdte nézni ultrahanggal és nem szól semmit. Nézi, nézi, meredten bámul a monitorra, irányítja az ultrahang fejet jobbra-balra és még mindig nem szól egy árva szót sem. Kezdtem érezni, hogy valami nem ok. Egyszer csak azt mondja nekem, hogy ez 1100-1200-as értékű. És ez nagyon nem jó. Öltözzek fel, ne idegeskedjek, de be kellene menni a kórházba (azonnal), mert ez az érték koraszüléshez vezethet és muszáj, hogy tüdőérlelőt kapjak.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mindezt kb. 5 perc leforgása alatt. Koraszülés? Tüdőérlelő? De hát még csak 25 hetes vagyok, az nem lehet, hogy most megszülessenek. A 38. hét elérését mantrázzuk folyamatosan, addig van még 13 teljes hét. Teljesen pánikba estem. Kiszabadultam a rendelőből, zokogva hívtam a férjemet, hogy azonnal be kell menni a kórházba, mert itt valami nagy baj van.
(forrás: babaszoba.hu)
Időközben sikerült elérni a saját dokimat, vázoltam neki a helyzetet, mondta, hogy egyenesen a szülőszobai ügyeletre menjek, mindenképpen csináltassak egy új ultrahangot, mert szerinte az nem lehet, hogy két hét alatt ennyit esett volna az érték. Az ügyeleten éppen egy nagyon kedves doktornő volt bent, illetve legalább 10 unatkozó orvostanhallgató. Érkezésemre a dokinőn kívül még vagy négyen bevetették magukat az uh-ra, ahol a doktornő mondta, hogy azért nem 1200 az az érték, hanem 2200, de azért jobb lenne, ha 2500 lenne. Úgyhogy gyors tanakodás után erősen ajánlották a kórházi tartózkodást egy pár napra. Teljesen kétségbeestem ettől a ténytől. A legnagyobb félelmem az egész terhesség alatt az, hogy heteket kell a kórházi nihilben töltenem.
Még ott helyben megkaptam az első tüdőérlelő szurit (amire azért van szükség, mert a babák tüdeje pont ebben az időszakban alakul ki és lép működésbe, ez a lehető legrosszabb időpont a születésükre. A tüdőérlelővel felgyorsítják a tüdő érésének folyamatát, hogy minél nagyobb esélye legyen a koraszülött babának a kinti, önálló légzésre, életre). Vért is vettek, majd felkísértek az egyik osztályra, aminek a vendégszeretetét élveztem az elkövetkezendő pár napban. A férjem közben hazament összepakolni egy pár cuccot, amolyan kórházi túlélőkészletet.
Az első éjszakám borzasztóan telt, iszonyatosan ideges voltam, sokat sírtam, kb. 3 órát aludtam összesen. Reggel megnézték a babák szívhangját, minden rendben volt velük. Vizeletet kellett leadni, majd elmenni egy vizsgálatra, ahol a hüvelyváladékból kenetet vettek, hogy megnézzék van-e valami fertőzés, ami esetleg okozhatta ezt az egészet. A vizsgálatot végző doktornő egy kissé barbár volt, nem mondhatnám, hogy kíméletesen bánt velem a kenetlevétel során. Este újabb tüdőérlelő szuri és szívhang ellenőrzés következett. Az esti viziten közölték, hogy minimális cukrot találtak a vizeletben, úgyhogy másnap reggel újra mintát kellene adni. Hozzáteszem, előző este ők maguk mondták, hogy a tüdőérlelő injekció iszonyatosan megemeli a vércukrot, így nem teljesen értem, hogy miért lepődtek meg rajta, hogy találtak a vizeletben cukrot…
Ezen az éjszakán már egy fokkal jobban aludtam, reggel aztán megint volt egy kis riadalom, amikor a szívhang ellenőrzésen nem sikerült megtalálni a fiúgyermek szívhangját. Már egy csomó trutyit kent a nővér a hasamra, de az istennek sem sikerült bemérni perceken keresztül a szívhangot. Kezdtem ideges lenni, mondta is a csaj, hogy azt látja a monitoron, hogy az én pulzusom 110. Hát csodálkozik??? Aztán nagy nehezen sikerült megtalálni a baba szívhangját, folyamatosan mocorgott, nem akarta ő ezt a dolgot.
(forrás: babaszoba.hu)
A délelőtt folyamán volt még egy jelenésem az uh-n, ahol leellenőrizték, hogy a méhnyak hosszúsága változott-e valamit az elmúlt két napban. Még mindig 2200 volt, teljesen zárt méhszájjal. Ez jó hír. Pénteken aztán végül hazaengedtek. Távozáskor kaptam még egy szurit, ezúttal progeszteron injekciót a koraszülés megelőzése miatt és hetente egyszer jelentkeznem kell a háziorvosnál (további hat héten keresztül), hogy beadjon nekem egy ilyet. Valamint kaptam még egy 10 napra elegendő hüvelyfertőtlenítő kúpot, mert a távozáskor még nem lehetett tudni, hogy mi lett a kenetvétel eredménye (jelentem: mára kiderült, hogy nincs fertőzésem).
Összegezve a kórházi tartózkodásomat:
- a koszt nem volt a legjobb, fogytam is bent, bár valószínűleg ez nem csak a kaja, hanem a sok idegeskedés miatt is volt
- a kórház negatívan hatott a pszichémre, egyáltalán nem tett jót a sok gondolkodás
Viszont, ami pozitívum, hogy mára én magam is visszavettem a tempóból. A nőgyógyászom szerint végül is a 2200 mm-es méhnyak hossz, zárt méhszájjal, ikreknél viszonylag jónak számít a terhességnek ebben az időszakában. Amit tehetek magamért és azért, hogy a gyerekek minél tovább bent maradjanak az a sok pihenés és kímélő életmód (viszont a folyamatos fekvés egyáltalán nem javallott). Nincs emelgetés, nincs cipekedés.
Jövő héten megyek a dokimhoz kontrollra, meglátjuk mi lesz. Egy kicsit azért izgulok…
Köszönöm, hogy olvasol. Ha nem akarsz lemaradni a továbbiakról sem, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: