A férjemmel már több alkalommal beszélgettünk arról, hogy még a babák születése előtt el kellene mennünk egy baba- és gyermek elsősegély tanfolyamra. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én pl. kapásból biztos, hogy nem tudnám, hogy mit kellene csinálni akkor, ha a gyerek félrenyel és elkezd fuldokolni mellettem, vagy (soha ne legyen rá szükség, de mondjuk) újraélesztést kell rajta alkalmazni.
Ti tudnátok, hogy mit kell ilyenkor csinálni? A pániktól sikerülne ésszerűen gondolkodni és villámgyorsan cselekedni?
Anno a jogsi megszerzéséhez szükséges, elsősegély tanfolyamon nyújtott ismeretek sajnos nem elegendők (és nem is kisbabára és gyermekre koncentráltak) és mint tudjuk, azért a legtöbb helyen pont az elsősegély volt az, amire a legkevesebb hangsúlyt fektettek. Szerintem ember nem volt még, aki azon a vizsgán megbukott volna…
Pár héttel ezelőtt szembejött velem egy hirdetés, hogy a Magyar Gyermekmentő Alapítvány baba- és gyermek elsősegély tanfolyamot nyújt szülőknek, pedagógusoknak és mindenkinek, aki számára ez érdekes és hasznos lehet. Regisztráltam is, úgyhogy a múlt szombat délelőttöt a férjemmel (és további kb. 100 érdeklődővel) a Bethesda Kórházban töltöttük, ahol több órán keresztül hallgattuk a mentősök előadását, gyakorlati tapasztalatait.
A gyermekmentő barátságos logója (forrás: mgya.org)
A mentős hölgy azzal nyitotta az előadást, hogy soha nem szabad azt mondani a gyereknek, hogy „nincs semmi baj”, mert ő is látja, érzi, hogy valami nincs vele rendben, ezzel a mondattal pont, hogy nem megnyugtatni fogjuk. Az alkalmazandó helyes mondat ebben az esetben: „Itt vagyunk, segítünk, jön a segítség, jobban leszel”.
Videókon, illetve próbababákon mutatták be, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha egy csecsemő félrenyel, vagy ha esetleg úgy találjuk a kiságyban, hogy nem lélegzik. Az előadás végén pedig mindenki kipróbálhatta gyakorlatban a próbababákon a tudását. Riasztó volt egyébként már a babán is a mesterséges lélegeztetést alkalmazni, majd pedig a mellkasán az ütemes pumpálást végezni. Sokkoló volt elképzelni, hogy milyen lehet az, amikor az embernek a saját gyermeke törékeny kis testén kell alkalmaznia ugyanezeket a fogásokat. Nagyon remélem, hogy ez az a tudás, amit soha nem kell a való életben kamatoztatni.
Az előadást két részre bontották, az első részben arról hallgattunk meg információkat, hogy a fenti két eseten kívül, mit kell tenni a leggyakrabban előforduló gyermek bajok esetén (pl. allergia, krupp, asztma, leesik a gyerek a fáról, a mászókáról, megégeti magát, magas láza van, görcse van, idegen testet dug a testnyílásaiba, stb.).
Én pl. nem tudtam, hogy egy éves kor alatt a leggyakrabban a gyerekek a mogyorótól fulladnak és nem az allergia miatt, hanem azért mert egy éves kor alatt a gyerek szervezete fizikailag nem alkalmas a mogyoró (és a popcorn) lenyelésére. Valamint azt is megtudtam, hogy egy gyereknek négy éves kor alatt egyáltalán nem ajánlatos – a fulladásveszély miatt – cukorkát és rágót sem adni. Egyébként a mentősök tapasztalatai szerint a legtöbb félrenyelés és ebből kifolyólag a fulladás is azért következik be, mert a gyerek nem a fenekén ül evés közben, hanem ide-oda rohangál a lakásban, a szülő pedig utána, hogy „ezt az egy falatot még…”
Hogy kijöjjön a torkán akadt falat (forrás: mgya.org)
Az előadás második része a már ritkább esetekről szólt. Pl. arról, hogy mit tegyen a szülő, amikor a gyerek nyílt sebből vérzik, kirántották a karját, nagyobb kiterjedésű égési sérülése van, mérgezést szenved, vagy egy kutya leharapja az ujját (!).
Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy nekem most fel kell állnom, és ki kell mennem a fagyos téli levegőre, mert egész egyszerűen rosszul lettem attól, ahogy a mentős azt ecsetelte, hogy mit kell tenni a sebbel és hogyan kell szállítani a leharapott testrészt… A rosszullétemmel nem voltam egyedül. A teremben elég sok terhes nő tartózkodott, konkrétan volt olyan, akit ott helyben a mentősöknek kellett ellátni, mert rosszul lett.
(forrás: mgya.org)
Mindent összevetve szerintem egy nagyon fontos előadást hallhattunk, tele hasznos információval, amit reméljük, hogy soha nem kell majd a gyerekeinken alkalmazni. Mindenkinek ajánlanám, aki gyerekvállalásra adja a fejét (bár igazából az sem lenne baj, ha esetleg az iskolában oktatnának ilyesmit), hogy egyszer egy ilyen előadást mindenképpen hallgasson végig. Szerintem nagyon fontos a tudatos felkészülés, ami nem csak azt foglalja magában, hogy kiválasztjuk a legjobb ágyat, szekrényt, babakocsit, ruhát, hanem azt is, hogy felelős szülőként megpróbálunk felkészülni (majdnem) mindenre.
Köszönöm, hogy olvasol. Ha tetszett az írás, megköszönöm a megosztásokat is. Ha szeretnél értesülni a továbbiakról is, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogass el a facebook oldalamra is, ahol további érdekességeket is találhatsz. Már Instagram-on is elérhető vagyok, találkozzunk ott is (morningglory_waitingfor).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: