Már nincs egy hét sem karácsonyig, úgyhogy engem is elkapott a vágy, hogy írjak arról, hogy milyen is az életem, így 32 hetes terhesen, röviddel a nagy ünnep előtt.
Először is le kell szögeznem, hogy ez most az egyik legkritikusabb időszak a számomra. Amikor terhes lettem és kiszámoltam, hogy kb. mikorra várható a babák érkezése, az az egy kérésem volt feléjük, hogy ha már mindenáron korábban akarnak jönni, akkor se az ünnepi időszakban, karácsonykor, vagy szilveszterkor érkezzenek. Azóta is ezt mantrázom magamban és feléjük is folyamatosan: “Idén nincs még megszületés. Még egy kicsit várnotok kell a nagy találkozásra.”
Hogy miért tartok ettől? Mert az ikreknél viszonylag gyakori, hogy nem 40. hétre születnek (sőt inkább ez mondható a ritkának), már az is egy komoly eredménynek számít, ha a 38. hétig el lehet velük vinni a terhességet. Statisztikák kimutatták, hogy a legtöbb kettes ikerbaba a 34-36. hét között születik meg.
Na, de hogy is jön ez a karácsonyhoz? A korábbi kórházi tartózkodásaim nyomán az orvosom kímélő, pihenő életmódot írt elő számomra, ami jelen esetben azt jelenti, hogy az általam nagyon szeretett karácsonyi hajrából idén gyakorlatilag teljesen kimaradok. Nincsen plázákban járkálás az ajándékok után, nincs meghívva a család nagykarácsonyi ebédre hozzánk, nincs négy-ötféle sütemény gyártása a karácsony közeledtével. Sőt…
Ünnepi hangulatot biztosító fények (forrás: saját, felhasználása csak a szerző engedélyével, MeE Projekt)
Olyannyira sikerült átlényegülnöm az utóbbi időben, hogy a karácsony most nálunk az egymásra figyelésről fog csak szólni. A férjemmel megbeszéltük, hogy egymásnak nem veszünk idén karácsonyi ajándékot, csak a férjem lánya fog kapni valami meglepetést, aki az ünnepek előtti pár napot, illetve a 24.-ét tölti nálunk. Kettőnk között az lesz a karácsonyi ajándék, hogy a karácsony maradék két napját, illetve a két ünnep közötti időszakot egymásnak szánjuk, egymásra fordítjuk és csak magunkkal fogunk foglalkozni, mindenféle kötelezettség és rohanás nélkül. Már nagyon várom. Sosem volt még ilyen karácsonyunk, őszintén szólva engem is minden évben elkapott a láz, hogy minél tökéletesebben kell sikerülni mindennek. A végére pedig minden alkalommal annyira elfáradtam, hogy már nem is tudtam élvezni az egészet és emiatt állandó hiányérzettel küzdöttem. Majd azt vettem észre, hogy az általam annyira szeretett karácsony már megint véget ért. Idén szerencsére ez nem így lesz.
A lakásunk díszítését is minimálisabbra fogtam, gyakorlatilag csak a fények kerültek ki az ablakokra, igazából ez az, ami különleges élményt kölcsönöz a karácsonynak. A fények meghitté és meleggé varázsolják az ünnepeket, teljesen más úgy bekuckózni a lakásba, hogy esténként minden szobából karácsonyi hangulat árad.
Az elmaradhatatlan karácsonyi dekor (forrás: saját, felhasználása csak a szerző engedélyével, MeE Projekt)
Az ünnepre tervezett kétféle sütit a férjem lányával közösen fogjuk legyártani (ami alatt azt értjük, hogy gyakorlatilag ő csinálja az egészet, én csak a folyamatot felügyelem 🙂 ). Az ünnepi ebédünket pedig a férjem és a lánya fogják közös erővel megalkotni. A pihenő üzemmódba való további átlényegülésemet is mutatja, hogy idén még egy karácsonyi vásárban sem jártam, pedig a korábbi években nem volt ritka, hogy egy helyre többször is kilátogattunk a férjemmel.
Karácsonyi outfit, avagy ünneplős ruha másként (forrás: saját, felhasználása csak a szerző engedélyével, MeE Projekt)
Idén nincsen külön karácsonyi ünneplős ruhám sem, mert nem szerettem volna venni olyan kismama ruhát, amit csak egyszer veszek fel. Úgyhogy megpróbálom kihozni az idei karácsonyi divatot, abból, ami még rám jön majd ezen a szép napon.
Teljesen más érzés terhesen várni a karácsonyt. Ez egy egészen különleges, vissza nem térő élmény. Abszolút egyedi hangsúlyt ad az egész ünnepsorozatnak.
Ketten leszünk, mégis négyen (illetve egy darabig öten). Csak egymásra figyelve. Megható.
Idén úgynevezett “slow” karácsonyunk lesz. És én már iszonyatosan várom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: