Igaz, hogy még csak a terhességem 22. hetében járok, de már most tudok mesélni azokról a reakciókról, amiket az „utca embere” ad akkor, amikor megtudja, hogy ikreket várok. Azt már korábban is gyanítottam, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, az emberek első megdöbbenésükben simán tudnak hülyeségeket kérdezni (ezek sokszor mulatságosak), elvétve akad köztük olyan is, akinek… Tovább »
Amikor az emberek megtudják, hogy ikreket várok…
Igaz, hogy még csak a terhességem 22. hetében járok, de már most tudok mesélni azokról a reakciókról, amiket az „utca embere” ad akkor, amikor megtudja, hogy ikreket várok. Azt már korábban is gyanítottam, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, az emberek első megdöbbenésükben simán tudnak hülyeségeket kérdezni (ezek sokszor mulatságosak), elvétve akad köztük olyan is, akinek… Tovább »
A nyaralásunkról való visszaérkezésünk másnapján voltunk hivatalosak a 18-19. heti genetikai ultrahangra. Vegyes érzésekkel közelítettem meg a vizsgálót, egyrészt izgultam, hogy kiderül-e valami a babák egészségével kapcsolatban, másrészt pedig izgatott voltam, mert minden jel arra mutatott, hogy végre megtudjuk a nemüket. A doki – amint rátette a hasamra az ultrahangos vizsgáló fejet – az első kérdése… 
Még év elején megbeszéltük a férjemmel, hogy idén valami olyan helyen kellene nyaralni, ahol meleg van, tengerpart, kivételesen nem sátoros nyaralás (ergo nem kell magunkkal vinnünk a fél háztartást itthonról), és a helyszín van már olyan messze, hogy nem autóval megyünk több ezer km-t, hanem inkább repülni fogunk a változatosság kedvéért. Nem kellett sokáig nézegetnünk… 
Az előző bejegyzésemben említett genetikai tanácsadás a terhesség 16. hetében, a Czeizel Intézetben történt meg, hiszen ott validálták a 12. heti vérvételt is. Nagyhírű és patinás intézményhez méltóan a megbeszélt időpontban szinte azonnal fogadott is a doki minket. Pár bevezető kérdés után (hányadik terhesség, lombik-e, hányadik lombik, mennyi idősek vagyunk, stb…) hosszas magyarázásba kezdett arról, hogyan… 
Elvégeztettem az összes első körös vizsgálatot, amit a nőgyógyász kiírt számomra, úgyhogy eljött az ideje, hogy újra megjelenjünk nála a következő egyeztetésre és ultrahangra. Tegnapra voltunk hivatalosak (csütörtök), megmondom őszintén már egész héten erre vártam. Már két hét telt el az előző ultrahang vizsgálat óta (akkor voltak 22 és 23 mm-esek a Babák) és már nagyon… 
Rendhagyó poszt ez a mai, hiszen egy kicsit kitekintek a babavárás örömeiből és annak részleteinek megosztásából és inkább arról az emberről írok, akinek ma van a születésnapja és számomra a legfontosabb az életben. Ő az én Férjem. Igen, így nagybetűvel. A Férjem. Ő az én életem, a társam, a szeretőm, a barátom, a barátnőm, a… 
Az előző bejegyzésem óta eltelt időszakban felkerestem a nőgyógyászomat, aki egy héttel a meddőségi központban való látogatásunk után szintén megerősítette a terhesség tényét és az ultrahangon kimutatott egy 10 és egy 11 mm-es kis mazsolát, akiknek aktívan dobogott a szíve. Megkaptam a beutalókat az ilyenkor szokásos vizsgálatokra (fogászat, belgyógyászat, szemészet, ekg, vérvétel, ellenőrző ultrahang). A vérvételen… 
Eljött az előző bejegyzésemben említett szerda, amikor is a doki várt minket az ultrahangra, hogy megerősítsük a terhesség tényét, valamint az embriók számát. Amikor odaértünk a meddőségi központhoz, teljes döbbenet volt számunkra, hogy senki nem volt a parkolóban. Mindig zsúfolásig telt a parkoló, általában a közeli kis utcákban tudunk csak megállni. De most senki (két nappal… 
Eljött a 14. nap, mondhatnánk az igazság napja. Megbeszéltük már jóval korábban a férjemmel, hogy együtt csináljuk meg a tesztet, hogy egyszerre láthassuk az eredményt. Szerda reggel van, csörög az ébresztő óra. Én olyan kényelmesen és nyugodtan alszom, hogy azt el sem tudom mondani, meg sem hallom az ébresztést. A férjem saját elmondása szerint totálisan… 
Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hamarosan jelentkezem a beültetés a tesztelés közötti tapasztalataimmal. Ha röviden és tömören akarnám összefoglalni, akkor tényleg azt mondanám, hogy idegőrlő volt. Ma a beültetés utáni 12. napon vagyok, tehát két nap múlva kell tesztelni. Ez idő alatt nagyjából végigjártam a skálát, amit ilyenkor produkálni lehet: 1.) Kezdjük is a hangulatingadozásokkal. Remekül… 
Eljött végre a szerda, amikor is izgatottan mentük az intézetbe a baba (vagy babák) beültetésére. Megbeszéltük már korábban a férjemmel, hogy ha végül többen élik meg ezt az 5 napos kort, akkor mindenképpen 2 embriót szeretnénk visszakapni. Öten vártunk aznap beültetésre, és ketten közülük olyanok voltak, akik ott voltak a pénteki petesejt leszíváskor is. Ugyanaz… 
A felkészülés után (a Lombiknapló korábbi bejegyzéseit itt és itt találod) végül eljött a várva-várt péntek, ami a petesejt leszívást hozta magával. Reggel 7.45-re volt jelenésem az intézetben, többször elmondták, hogy éjfél után már semmi folyadék, semmi kaja. Őszintén? Nem is voltam éhes. Érdekes módon nem voltam olyan halál ideges, mint ahogy gondoltam, hogy majd az leszek…. 
Az előző bejegyzésemben már írtam róla, hogy a múlt héten – a ciklus 3. napján – még ott a meddőségi központban megkaptam az első petesejt érlelő szurit. Onnantól kezdve egy napi, reggeli rutinná kellett, hogy váljon, hogy ezzel kezdem a reggeleket. Nem volt vele probléma. A GonarF nevezetű injekciós toll egy jól és könnyen kezelhető fajta…. 
Boldog vagyok. Jó kedvem van. Jó idő van. Süt a nap. Ma reggel végre megint bringával jöttem dolgozni (egyáltalán végre tudtam jönni dolgozni). Hogy mire ez a fene nagy jókedv? Megmagyarázom… A múlt héten iszonyat rosszul voltam. Hétfő estére a mellékhelyiség lett a legjobb barátom, akkor még azt gondoltam, hogy az ebéd kívánkozik ki belőlem… 
Lezárult a Jóga a várandósságért program 3 hónapon át tartó sorozata. Nagyon tanulságos volt számomra, sok felismeréssel gazdagodtam. Örülök, hogy részt vettem benne. Márciusban kezdtük az egészet és úgy volt felépítve a sorozat menete, hogy belemélyedtünk kicsit a múltba, dolgoztunk a jelenen, aztán pedig foglalkoztunk a jövővel. (Korábbi jógás bejegyzésekről itt és itt olvashatsz). A záró alkalom… 