Mit adott nekem az elmúlt 3 év?

Így a blog 2. születésnapja tájékán arra gondoltam, hogy leírom mit is jelentett nekem az elmúlt három év. Az a három év, amiben folyamatosan harcoltunk azért, hogy kisbabánk legyen. Öt sikertelen inszemináció után egyenlőre vesztésre állunk a csatában, de a harcot a végén úgyis mi fogjuk megnyerni.

Nézzük is, hogy mi is volt az elmúlt három év hozadéka számomra:

• Megismertem a testem működését. Tudom, hogy mi miért történik a ciklusom különböző napjain. Tudom, hogy egy-egy adott érzés, jelzés, szúrás, stb. éppen mit takarhat.
• Megtanultam, hogy az önsegélyező csoportok csak kezdetben jelentenek vigaszt.
• Megreformáltam a táplálkozásomat. Sokkal egészségesebb ételeket eszem, számolom a szénhidrátot, jobban odafigyelek arra, hogy milyen táplálékot viszek be. Rendszer lett ezáltal az életemben, amiért különösen hálás vagyok.
• Türelmet tanultam. Megtanultam kezelni azokat a kérdéseket, amelyek az elmaradó gyermekáldás hiányára hivatottak felhívni a figyelmemet.
• Volt időnk a férjemmel összeszokni, összecsiszolódni, bajban és boldogságban is megismerni egymást. Azt gondolom, hogy ennek az időszaknak számomra ez a legnagyobb és legfontosabb hozománya. Hogy abszolút bebizonyosodott, hogy egy olyan társ van mellettem, akire érdemes volt eddig várni és aki nekem bármit megér.
• Alázatot tanultam, alkalmazkodást az – egyelőre nem változó – körülményekhez, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy én azt kitaláltam, megtervezetem.
• Megismertem egy csomó alternatív gyógymódot, amikkel egyébként lehet, hogy soha életemben nem foglalkoztam volna.
• Rájöttem, hogy nem feltétlenül a testben kell keresni a problémát.

• (forrás: vivre)

• Nem titkolom, hogy pszichológushoz járok, sőt elmagyarázom a szkeptikusoknak, hogy miért fontos, jó és hasznos dolog ez.
• A pszichológus és egyéb segítők által olyan terápiákat is megismertem, amiről korábban soha nem is hallottam és nem valószínű, hogy kipróbáltam volna.
• Abszolút tágult a látásmódom ezalatt az idő alatt.
• Kipróbáltam a jógát is.
• Komolyan foglalkozom saját magammal, a gondolataimmal, azzal, hogy egy egészséges énképet alakítsak ki magamban magamról.
• Ebből kifolyólag már merek nemet mondani másoknak és kiállni a saját véleményem mellett.
• Sokkal jobban érdekel a pszichológia, az emberi viselkedés és gondolkodás, mint eddig bármikor.
• Megtanultam nem számolgatni, hogy milyen jegyben fog születni a baba és az a horoszkóp vajon illik-e majd az enyémhez.
• Megtanultam örülni annak, ha egy hozzám közelebb álló személynek kisbabája születik.
• Noha minden egyes hónapban belehal a lelkem a menstruációba, amint véget ér, megrázom magam és újult erővel folytatom tovább.

(forrás: pinterest)

Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy küzdelmes három év áll mögöttünk (és még nem értünk a végére), de azt gondolom, hogy a fentiek miatt már mindenképpen megérte. Megváltoztam és jobban érzem magam. Felnőttem.

És még egy nagyon fontos: nem vesztettem el a reményt, hogy egyszer kisbabánk születik.

Köszönöm, hogy elolvastál. Ha tetszett a bejegyzés és még többre vagy kíváncsi, iratkozz fel a blogkövetésre, illetve gyere és látogasd meg a facebook oldalamat is.